Kismamanapló - Kérdések és kétségek

A felelősségre szoktatás ugyanis már itt megkezdődik. Az orvosok és a védőnők által úgy, hogy ahányat kérdez az ember, annyiféle tanácsot kap ugyanarra a szituációra. Erre még jönnek a trendi baba-mama könyvek és anyuka javaslatai, melyek szintén homlokegyenest különböznek. Érkeznek a kéretlen tanácsok is persze. De nem ezekkel van a legnagyobb baj, hanem a rémtörténetekkel. Azt ne csináld, mert a szomszéd gyereke is azért lett ilyen vagy olyan. Ne takaríts, mert még az ecet is káros. Ne fürödj a Balatonban, mert elkapsz valami fertőzést. Azt hiszem, épp ez volt a legfájóbb, mikor a kánikulában fulladva szenvedtem, eközben tucatszám láttam más kismamákat boldogan merülni. Ezekben nem az a legrosszabb, hogy elhangoznak, hanem az, hogy az ember utána nem tudja kitörölni őket a gondolatai közül, és bármekkora baromságok is, követi ezeket, mert ha tényleg épp akkor történik vele valami, senki nem mossa le róla, hogy már most milyen rossz anya. Nagy lépés azonban, hogy végre felkészítenek arra, hogy a szülés utáni első hónapok sem egyszerűek, nem a felhőtlen örömről szólnak, ahogy korábban próbálták elhitetni, és amitől aztán az anyukák szépen sorjában depresszióba is estek, mert nem értették, hogy miért nem úgy érzik magukat a káoszban egy bömbölő gyerekkel, ahogy a nagykönyvben meg van írva.