Napló gyermekemnek XXX.

Megfigyelted, és megjegyezted, hol kell bekapcsolni a nyomtatót, rájöttél, hogy mindenféle muris dolog jelenik meg a monitoron, ha a billentyűzetet piszkálod, és azt is tudod, hogyan hatástalanítsd a képernyővédőt, ha eltakarja a muzsikádat; lelkesen lökdösöd az egeret.

Furcsa nekem a mai nemzedék, nem mondom, hogy rossz dolog a számítógép, és az internet, de azt hiszem, én megmaradok a személyes tapasztalatok és kapcsolatok talaján. 

Csak bámulom, ahogy a bátyád egy kézzel, két ujjal, hihetetlen precizitással irányítja az autókat a játékprogramokban; nekem a két mutatóujjam maximum annyira elég, hogy az első akadályig eljusson a jármű, ott aztán felfordul, és vége. Ellenben  szerintem, és általában mások szerint is  igen jól vezetek igazi autót.
 
Ma Bóta Mamának eszébe jutott egy régi játék: egy hosszú zsinórt a két kezünk segítségével kell keresztezni, átadni a játszótársnak és vissza; na ez viszont Daninak nem ment. Olyan sok jó társas játék veszik a feledés homályába, mialatt a virtuális világ a hódító útját járja; én sajnálom. 

Jó volt gumizni, fogócskázni, számháborúzni, kidobózni, vagy csak egyszerűen labdázni az udvaron, vagy beszélgetni a barátokkal. Személyesen.

Ezért is szeretem, amikor Édesapa fúr-farag a bátyáddal. Készítettek már csúzlit, íjat nyilakkal, kardot, tőrt, mindet együtt találták ki és hozták létre. Jó időben kint játszanak az udvaron, vagy elmegyünk kirándulni. Szeretünk sétálni, és Apáék nagyon ügyesen eregetnek sárkányt is.

Nagyon várom már a meleget Miattad is, mert egyre magabiztosabban jársz, és látom Rajtad, hogy szívesen mászkálnál kint, de szinte meg sem tudsz mozdulni a rengeteg ruhától. Milyen jó móka lesz nadrágban-pólóban szórakozni, labdázni, talán már futkározni! 

És mire eljön az igazi tavasz, remélem, megbarátkozol a szülinapodra kapott mocival is, és ügyesen gurulhatsz vele az utcán.

Továbbra is bámulatosan fejlődsz. Most ráadásul gondolkodás nélkül vágom, mennyi idő telt el, mióta tényleg nekiindultál: öt hét alatt jutottál el az egy-két lépés után bedőlős módszertől a parkett-táncos stíluson keresztül idáig; a karod már szinte nem is kell az egyensúlyozáshoz, és csak a legritkább esetben kúszol, vagy mászol, mindenhová gyalog jársz, édesen kopogsz az egész házban föl és alá. 

Ilyenkor büszkén, és boldogan mutogatod, mit szereztél innen-onnan, aztán, ha megkérünk rá, még lelkesebben rakod vissza a helyére a dolgokat. Rá tudod tenni az üvegekre a kupakjukat, ma már inkább csak nyitogatod a szekrényajtókat, és örömmel segítesz a Maminak bepakolni a szárítógépet.
 
Csodálatos kis emberke vagy, Kisfiam, nyugodt, érdeklődő, kedves és figyelmes, ugyanakkor határozott és céltudatos.
 
Anya



A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.