2009.03.10. 07:57
Könyvvel az élet
Piszén pisze. Ezt kihagytad, Nagymami! - figyelmeztetett kétéves <em>Dorka</em> unokám, akivel Vackor történetét naponta elolvastuk. Ő fogta kezében Kormos István verseskötetét, én pedig olvastam a csintalan kismackó történeteit.
Természetesen kívülről fújta minden sorát, így aztán, ha egyetlen szó is kimaradt, reklamált. Ezt akár századszor is újra meg újra meghallgatta, és a legkisebb változtatás ellen is tiltakozott.
A mesélést még évekig elkísérte ez a rituálé: a gyerekek görcsösen ragaszkodnak az eredeti verzióhoz. Ennek többek között az lehet a magyarázata, hogy a mindig azonos mederben csörgedező történet ismételten megerősíti biztonságérzetüket.
Az első mesekönyv kézbe adása jó alkalom arra, hogy elmondjuk a gyereknek, a könyvvel nem bánhat olyan szabadon, mint a tárgyak egy részével. Nem dobálhatja, nem firkálhat bele, nem szedheti szét.
A könyv, a mesekönyv megőrzésre való, sok-sok ismeretet, szellemi értéket tartalmazó tárgy.
Ennek a korlátozásnak természetesen csak akkor van értelme, ha a gyerek már elég fejlett az összefüggések megértéséhez, a szülő kellő türelemmel és magyarázattal vezeti be az új szabályt, s példaként is ezt látja az apróság.
Ha a kicsi mégis eltépné a könyvet, ragasszuk meg együtt, mutassuk meg, hogyan lehet megjavítani a rongálódott tárgyakat.
Ha úgy látjuk, hogy még nem érett meg erre, akkor inkább térjünk vissza a strapabíróbb leporellókhoz, de ne büntessük túl szigorúan, törekedjünk arra, hogy szeressék a könyveket, használják azokat.
Hároméves koruk körül vegyük elő a nagy albumokat. Az állatos képek segítségével fontos ismereteket adhatunk át, erősíthetjük megfigyelő és koncentrációs készségüket.
Az utazásokkal kapcsolatos nagy képeskönyvek fejlesztik aránylátásukat, a képzőművészeti albumok pedig szépérzéküket. Ami ennél sokkal lényegesebb: az a kisgyerek, aki megszokta, hogy a könyvek segítségével tudásra és élményre tehet szert, megbecsüli mások munkáját.
Manapság a szövegértéssel kapcsolatos felmérések egyre rosszabb képet festenek az ifjúság olvasási szokásairól. Könnyű ennek kapcsán szörnyülködni, a felelősséget másra hárítani, de nem látom, hogy érdemben változtatások történnének.
Márpedig minden szülőnek érdemes lenne elgondolkodnia, mit tehetne ő azért, hogy gyermeke szeresse a könyveket, felhasználja azt a tudást, amit az évszázadok tapasztalatait összegző alkotások kínálnak.
A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el.
A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják.
Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.