Mikrochip ide, űrhajó oda, az emberiség táplálkozása még ma is a kenyérgabonákon alapul

6500 évvel ezelőtt Catal Hüyük mellett, a mai Törökország területén kinőtt egy 6000 fős város. A dolog annyira előzmények nélkül való, hogy többen távoli bolygók követeinek a kezét sejtik a történés mögött, mások isteni teremtést - kiemelkedve a tudatos létbe a mindennapi létből. Tényleg csodálatos dolog, emberi mivoltunk egyik legcsodálatosabbika ez az esemény. Útjára indult a gondolat, az emberi idő és az emberi társadalom - a búza, és nem földön túli hatalmak segedelmével.

A legelső kérdés, amit ilyenkor fel kell tenni: mit evett 6000 ember egy helyen, ugyanis a történészek hajlamosak elfelejteni, hogy ennél nincs fontosabb kérdés. A választ egy napjainkban Szíria vagy Irán területén vizsgálódó botanikus adhatja meg. A meglepően szerény méretű Tigris vagy Eufrátesz partján sétálva érdekes és ismerős kalászokra figyelhet föl. A szél vidáman lengeti az alakort, a kecskebúzát, a vad tönkebúzát és számos egyéb ismerős kalászost, például a zabot, ami a búza gyomnövényeként kezdte a pályafutását. De ugyancsak feltűnik az avatott szemnek a lencse sokféle változata - a lencsebükköny, a szegletes lednek, a sudárborsó ami szintén lencsegyomként indult és zöldborsóként végezte. Kis kitérőként érdemes megemlíteni, hogy ez a növény a mai napig él a Balaton-felvidéken mint védett növény. Más helyen ugyan, de a kecskebúzával is találkozhatunk itthon a Dél-Hortobágy vagy a Nagykunság mezsgyéin - szóval a múlt fonala nem szakadt meg a mai napig sem.

A búza, a kenyérgabonák 7000 év elmúltával is az emberiség legfőbb táplálékát jelentik. Hullámzó búzamezők

Ezen a fonalon visszaereszkedve elképzelhetjük azokat a folyóközben lévő szántóföldeket, ahol az említett búzafajok nemesített változatát - a kétsoros tönkebúzát, amelynek nagy a szénhidrát- és fehérjetartalma - termelték, kiegészítve más főzeléknövénnyel és némi tejjel, lehetővé téve a mindennapi rendszeres, kiszámítható táplálkozást.

Aztán, mint kiderült, a földeket el kellett osztani, a termést tárolni kellett, eszközök szükségeltettek az aratáshoz és talaj-előkészítéshez. Egyszóval a búza létrehozta a társadalmat, ami minden igényt kielégítően kiszolgálta őt, mint ahogy ő is kiszolgálta a művelő embereket, úgyhogy a gabona kissé régies neve, az „élet" egyáltalán nem túlzó elnevezés.

Nincs is finomabb a friss, ropogós házi kenyérnél

Ugyanakkor az élet nem állt meg az ókorban sem. A területek növekedésével felmerültek mai értelemben vett közgazdasági dolgok. A vízhasználatból és a városállam nyújtotta egyéb szolgáltatásért cserébe a termelő adózott, ami a társadalmi élet egyre bonyolultabb viszonyait hozta, az írás szükségletével együtt. Amikor sikerült megfejteni a mezopotámiai ékírást, a tudósok nagy bánatára úgy találták, a feljegyzések leginkább egy ókori NAV könyvtárának feleltek meg - mondjuk úgy, begyűjtési bizonylatokat tartalmazva.

Legeltető állattartás

Magas borsó, amely a kerti zöldborsó egyik őse. Nemzetségének egyetlen hazánkban is előforduló őshonos képviselője, elsősorban a Balaton-felvidék tanúhegyein érzi magát otthon. Nagy tömegben él egykori bazaltbányák meredek lejtőin Fotó: ifj. Vasuta Gábor

A magas szinten fejlett társadalmakra természetesen sok veszély is leselkedett. Bonyolult viszonyainak és nagy népsűrűségének fenntartása hatalmas energiákat igényelt, ami belső súrlódásokkal járt, de még inkább kívánatos prédának tűnt a terjeszkedni kívánó szomszéd vagy portyázó nomád törzsek szemében, úgyhogy fel lett találva a háború is.

Ez volt hétezer évvel ezelőtt. Manapság is, ennyi idő után az emberiség táplálkozása a kenyérgabonákon - rizs, búza, kukorica - alapul, mikrochip ide, űrhajó oda. Ezen a tényen talán nem árt eltűnődni. Mit fejlődtünk és mit nem fejlődtünk 7000 év alatt.