Találkozás egy vándorfüzikével

Október 8-án ellátogattam a Széki-tóhoz, hogy vándorfüzékét (Phylloscopus inornatus) találjak. Persze, ha az eddigieket nézzük, ilyen kívánság csak kivételes esetben teljesül. A mesterséges tónak annak a részén, ahol eddig is sok vonuló énekesmadarat láttam már, álltam meg keresgélni, majd egy zenelejátszón bekapcsoltam a füzike hívóhangját. Nem telt el fél perc se, a bokor sarkában megjelent a madár. Meglepődtem, az egész olyan volt, mint egy álom. Utána a fényképezőgépért siettem, még egy órát a területen időztem, többször hangoztam, de nem sikerült újra meglátnom a madarat, bár szólt egyszer rövidke időre. A tó partján lévő bokrokon számos őszapó, szén-, kék cinege és nagyon sok csilpcsalpfüzike mozgott (ez hazákban gyakori költő és átvonuló madárfaj). Ők voltak a kísérő fajok, ilyen vegyes csapathoz társult a ritka vándorfüzike. Szemmel láthatóan a víz körüli rovarbőség vonzza ide az őszi és tavaszi vonuláson az énekeseket.

A vándorfüzike kóborlása során szinte bárhol felbukkanhat hazánkban, gyakran vegyes cinegecsapatokhoz társul
Fotó: ifj. Vasuta Gábor

A vándorfüzike első bizonyított példányát 1989. október 8-án (ugyanazon a napon, amikor én megláttam) Egerszalókon fogták meg, majd rá egy hónapra a Szentendrei-szigeten látták egy példányát egy Duna menti füzesben. Költőterülete Észak-Szibériában az Ural északi részétől az Ohotszki-tengerig, délen a Himalája északnyugati részéig, Kínában Szecsuán és Kamdo tartományig terjed. A telet Dél-Korea, Délkelet-Ázsia és a Fülöp-szigetek vidékén tölti.

Kontinensünkön az egyik leggyakoribb ázsiai kóborló, leggyakrabban a Brit-szigeteken, valamint az Északi-tenger partját övező országokban észlelik. Kóborlása során szinte bárhol felbukkanhat idehaza, gyakran vegyes cinegecsapatokhoz társul.