2015.05.21. 11:07
A sordély éneke - Megnyugtató az aprócska madár dalolása
Kora tavasszal az egyik legkedvesebb elfoglaltságom, hogy kitekerek a falu határában lévő legelőre, és ha lágy tavaszi szellő fúj, elnyújtózok a fűben. Nem teszek mást, mit behunyom a szememet és hallgatom a sordélyok (Miliaria calandra) énekét.
A sordélyok a tavalyi, elszáradt és hosszúra nyúlt ökörfarkkórók tetejéről hallatják rövid strófáikat, amelyek engem leginkább az apró üvegszemcsék csörgésére emlékeztet. Roppant megnyugtató ez a csodálatos ének.
A sordély egyszerű színezetű madár, jellemző rá, ha szemből megpillantjuk, hogy torkán egy szaggatott pántlikát visel. Ha megzavarják, és éppen odébbrepül, lábát mindig lógatja reptében. Teste zömök.
A sordély egyszerű színezetű madár, jellemző rá, ha szemből megpillantjuk, hogy torkán egy szaggatott pántlikát visel (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)
Állandó madarunk, télen csapatokban gyülekezik, a zord téli napokon a táplálékhiány miatt délre kényszerül. A Dunántúlon szórványos, míg az Alföldön gyakorinak mondható. Költőhelyei a sík- és dombvidéki mezőgazdasági területek. Fészkét a talajhoz közel, sűrű bokorra vagy egyéb növényre építi. Kívül durva növényi rostanyagból, szárból és gyökérből áll az alkotmány, míg szőrrel, esetleg gyapjúval béleli. Tojásai roppant impozánsak, a szürkés-rózsaszínes alapon barnán cseppfoltosak a szélesebb végükön. A fiókákat a tojók etetik, a hímek ekkor énekükkel védelmezik revírüket. A sordély ősszel és a téli időszakban kölest, fűféléket és gyommagokat eszik, nyáron jelentős a rovarfogyasztása. Ilyenkor tücsköt, hernyókat, bogarakat fogyaszt.
Megyénkben télen a leggyakrabban a Marcal-medencében lehet találkozni a fajjal, ilyenkor kisebb csapatokban a Kispirit határában fekvő mocsaras területeken láthatjuk.
