Orrszarvúra leltünk a Bakonyban

Hogy nevét miről kapja, elárulja a fotó. Csoportunk egyik tagja szerint ez bizony szarvasbogár, mégpedig annak a nősténye, ezért kisebb a szarva, és ezért van neki csupán egy. Pedig ez nem igaz, többen ismerték és próbálták megcáfolni – nem sok sikerrel. Ez az állat tényleg orrszarvú-, és nem szarvasbogár. Jóval kisebb is annál, a hím is, mely a képen látható, és a nőstény is, mely szarv helyett kisebb púpot visel. A szarvasbogár nőstényének meg amúgy sincs „szarva”.

Ne vigyük haza, ez az „orrszarvú" egyre ritkább

Az orrszarvúbogár egyre ritkább, többnyire korhadó tuskókban vagy régi talpfákban fejlődik, de előfordul fűrésztelepek komposztjában, hiszen az erdőrendezések során az öregebb tölgyfák elhalt tuskóit kiszedik a földből. A faj törzsalakja Nyugat-Európában fordul elő, a hazai példányok alfajok. Az orrszarvúbogár tud repülni, ezt sötétedés után teszi.

A faj egyedeinek lárvái korhadékkal táplálkoznak, emiatt viszonylag lassan fejlődnek, majd ősszel bebábozódnak, és a talajban alakulnak át kifejlett egyedekké. Ha találkozunk velük, figyeljük meg mozgásukat, hova tartanak, aztán hagyjuk őket kedvelt helyükön, semmiképp se vigyük haza! Erdei, és nem háziállat.