Nyugdíjas lovak bakonyi mennyországa

Bardóczky Veronika projektmenedzser körbekísért minket a birtokon. Megmutatta a mének istállóját, mindegyik boxából saját karám nyílik, hosszú kifutó. Nincs csikicsuki, maguk döntenek, mikor vannak kint, mikor bent. Szeretnek napnyugtakor, napkeltekor a szabadban lenni, nyáron akár éjszakai is. A biztonságuk, az esetleges vetélkedés miatt kellenek a folyosószerű legelősávok, de azok egymás mellett vannak, így egymás közelében lehetnek a lovak. Hozzánk hasonlóan ők is akkor érzik magukat jól, ha barátok veszik őket körül. A hempergőzésben követik egymást, ha az egyik elkezdi, a többi is kedvet kap hozzá és vannak ménesben tartottak is. Sok pedig egyedi gondozást igényel. Egy részük mentett, több sanyarú körülmények közül került ide, mások kiöregedve feladatukból. A Gut Aiderbichllel például egyezséget kötött a Bécsi Spanyol Lovasiskola, lipicaijai ide kerülnek nyugdíjazáskor, itt megfelelően látják el őket azután, hogy nap mint nap rengetegen csodálták őket, miközben az ízületeiknek megterhelő szép gyakorlatokat bemutatták. 

Lábproblémák és más bajok ellátása

A lovak mozgásszervi ellátása az egyik fő tevékenysége Porva-Szépalmán a Gut Aiderbichlnek, az idős állatok krónikus betegségeinek kezelését magas színvonalon végzi, e téren speciális tudással rendelkezik és további tapasztalatokat gyűjt. Kutatásokban vesz részt és az egyik célja, hogy azok tapasztalatait továbbadja, közzétegye. A fókusz a nyugdíjas és a mentett lovak jó életminőségének biztosításán van, minél hosszabb ideig biztosítják. Hiszen az ember egyik régi társállatáról van szó, amely kedves, nemes, hasznos, sokat köszönhetünk neki, elég visszagondolni történelemünkre, a korábbi közlekedésre, szállításra, mezőgazdaságra és csatákba is vitte az embereket a ló.  

Porva-Szépalmán helyben állatorvos, lóápolók gondoskodnak a lovakról, mindegyikre külön figyelnek. Egyfajta komplex kórjukat, amely az időskori cukorbetegséghez hasonló, tizenöt éve még nem is ismertük, ma már megoldják e téren is az ellátást, akárcsak patairhagyulladás esetén. Minikórház létrehozása szerepel a tervek közt. Mobil röntgengép és lószolárium már van, utóbbi megnyugtatja a megvizsgálandókat, így nem kell emiatt elbódítani őket. Az egyik istállóban pedig a boxok, a karámok is gumiszőnyegborítást kaptak, kipróbálják, melyik típusú a megfelelő lábproblémákkor. Naponta ötször etetik a lovakat és legelhetnek is, elkészítik a speciális menüjüket, ha kell. Figyelik, mennyit isznak, oda mennek-e az önitatóhoz. Folyamatosan hozzáférhetnek, mert napi harminc-ötven liter vizet igényelnek. Fontos a mérlegelés is, állatorvos határozza meg az adagokat, azt is, mit kapnak, mert ha lefogynak, visszahizlalni nehezebb őket, a hirtelen túletetésből pedig gond lehet. Akinek fogyókúráznia kell, annak hálóba rakják a szénát, hogy lassabban tudja csak elfogyasztani, kihúzkodni a szálakat, így nem habzsolhat.

Odafigyelésre szoktató szelídség

Odafigyelésre tanít a ló, aki lovagolt, aki találkozott lóval, tudja ezt és az is a törődésre példa, ahogy bánnak az állatokkal a lómenhelyen. Gyönyörű helyen van, a Kőrisre nyílik kilátás a legelőkről, a növények illata, az arborétum szintén csodás. A szomszédos hotel mellett pónik, kecskék, birkák, rackajuhok, szürkemarhák, mangalicák leltek otthonra, ha mellettük sétálunk, láthatjuk, ahogy vadnyúl szalad ki a gyalogútra. Földi mennyország ez a nyugdíjas és a mentett állatoknak, száz lónak, mintegy hatvan egyéb négylábúnak. Semmilyen munkát nem végeztetnek velük, nem lovagolják, nem fedeztetik őket, teljesen természetes, boldog lóélet vár rájuk. Az állatvédelem megszerettetésébe úgy vonják be a látogatókat, hogy ápolásukban vehetnek részt. Az ember és az állat kapcsolata más lehet, mint megszoktuk. A menhely egyedei egyébként szeretik a vendégek közelségét, generációkon át, saját korábbi életükben is megszokták ezt, várják a látogatókat, simogathatják őket. Van persze, aki fél az érintéstől, mert valószínűleg bántották korábban, de itt szelídül. 

Megújulás a grófi hagyatékon

Öt éve van jelen Porva-Szépalmán a Gut Aiderbichl, összesen 350 hektáron, a kaszálókkal együtt, amik csaknem biztosítják a teljes széna- és takarmányigényt. A legrégebbi épületet, a magtárat még Eszterházy gróf építtette 1864-ben, kastély is volt itt, részei megmaradtak, megújultak. A grófi idők előtt almáskert volt a területen, biztosan szép termést hozott – innen az elnevezés. A hatvanas években telivértenyésztéssel foglalkoztak itt. Megvan az 1927-es istálló, márványetetőkkel, abban nagyobb csoportok vizsgálatát oldhatják meg, vásárokat tartanak. A fedett lovardában élő anatómiaórát, bemutatják a lovak mozgását és itt mozgathatják azokat, amelyikeket még nem engedhetik ki. Egy új istálló is épül éppen. 

A bejelentkező látogatók, óvodás, iskolás csoportok játékos foglalkozások keretében ismerhetik meg az állatvédelmet. A legelők körüli sétaút szép látványt nyújt, azt sok erre kiránduló élvezi, az országos kéttúra útvonala mellett van a lómenhely. Így ennek a bakonyi résznek a gondozása megoldódik. Az alom komposztálása, a természetes körforgás szintén. A trágyamintákat vizsgálatra svájci laboratóriumba küldik, az alapján kezelik a féregfertőzöttséget.  Nem terhelik feleslegesen az állatokat féregűzővel, ez még így is olcsóbb, mintha egységesen kapnának szereket, nem személyre szabottan és szükség szerint. Ez a hozzáállás jellemző a Gut Aiderbichl osztrák alapítványra, amely hat országban van jelen, hatezer állatról gondoskodik, harminc telepen, összesen mintegy hétszáz lóról is.

Szépalmai mesés történetek

Már említettük: Porva-Szépalmán mindegyik négylábú lakójának története van. Venezianot csikóként akarták értékesíteni vágóhídra a Rottach-Egern-i lóvásáron. A csodaszép délnémet hidegvérű megtörten került ide, de megtalálta a biztonságot. Habár hatalmas, így mérete miatt ijesztő lehet, de a hidegvérű lovak nagyon nyugodtak. Sisco, a póni kistermetű, már 28 éves, az elsők között érkezett Porva-Szépalmára. A látogatók egyik kedvence. Akárcsak Pergamon, a 14 éves fekete württembergi. Sportló nem lehetett, mivel chipek és enyhe ataxia zavarta a mozgását, így a vágóhíd várt volna rá is. Amál szintén a törődésnek hála bízik egyre jobban az emberekben. 

Cseresznye barátságos kanca, lábprobléma miatt nem maradhatott tovább egy lovasiskolában és sok gyerek sírt érte, de már lóbarátokra lelt. Zita idén már 21 éves, csodaszép délnémet hidegvérű kanca, a vágóhídtól menekült meg, a gondozást meghálálva szerethető, barátságos lett.