Az orrszarvú madarak

Bizarr formájuk is figyelemre méltó, a homrai (Buceros bicornis) más néven a nagy szarvascsőrűmadár a trópusi esőerdők madara India nyugati felén, a Himalája lábánál, a Maláj-félszigeten továbbá Szumátrán és Thaiföldön honos. További képviselője a hatalmas ívelt csőrrel a tetején méretes szarvszerű képződménnyel a kalaó (Buceros rhinoceros). A megjelenés mellett a költésük roppant érdekes, hiszen a tojók egy nagyméretű tágszájú odút választanak ki. A tojók vedlése is ebben az időszakban zajlik, így az odú alja a kivedlett tollakkal van bélelve. Az odúban a kotlás megkezdése előtt a hím a párja segítségével, sárral valamint a saját ürülékével és növényi részekkel keverve befalazza a tojót. Az odú fenekén, belülről is segít a munkában a hímnek a tojó madár. Az erős anyagot jól összetömöríti a hatalmas csőr oldalazó csapásával az odú falán. Addig dolgoznak, míg a bejáratból csak egy kis nyílás marad, ahol később a hím etetni tudja párját és a fiókákat, ezen a kis nyíláson a tojó ki tudja dugni a csőrét, átveszi a táplálékot. Ha elpusztul a hím, másik hímek segítenek be az etetésben. 

Joggal felmerül a kérdés, az odú tisztántartásával kapcsolatban. Az is megoldódik, hiszen majdnem fejen állva lövelli ki ürülékét a piciny etetőnyíláson keresztül a tojó és később a fiókák. Egyes fajoknál eltérő, de figyelemre méltó, hogy hosszú ideig akár három-négy hónapig vannak befalazva az odúban. Az etető hím a család felcseperedéséig soványra fogy. Mikor a fiókák megnőnek, a tojó bentről elkezdi kibontani az odú zárófalát, ekkor már kirepül és ő is segít a felnövekvő fiókák etetésében. t