Három kontinensen telelnek fehér gólyáink

A 2016/2017-es telelési időszak már eddig is sok érdekességgel szolgált jeladós fehér gólyáink életéről - áll az MME közleményében. Miközben néhány kockázatot vállaló madár velünk együtt, itthon fagyoskodik a rég látott hidegben, többségük a szokott módon Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telel. Két jeladós gólya azonban kétszer ilyen messze, a Dél-afrikai Köztársaságig repült, ami légvonalban is több mint nyolcezer kilométeres odautat jelent!

Ezeket a pontos információkat annak köszönhetjük, hogy az MME munkatársai 60 fehér gólyára szereltek műholdas jeladót az elmúlt öt évben. Sokatmondó adat - amely egyben a madarakra leselkedő veszélyekre is felhívja a figyelmet -, hogy ezek közül jelenleg kevesebb mint tíz adó aktív. Vagyis az eszközök esetleges meghibásodásának esélyét is figyelembe véve már csak mintegy 20 százalékuk lehet életben.

A műholdas követéssel néhány év alatt többet tudtunk meg a faj vonulási és telelési viselkedéséről, mint az ezt megelőző több mint száz év hagyományos gyűrűzésével. Kiderült, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza sem jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik. De fény derült a talán legkorábban, már februárban hazatérő gólyánk titkára is: Báró" gyorsaságának oka, hogy Afrika helyett csak Izraelig vonul.

Már nemcsak szemmel követhető a madarak röpte, a világhálón is láthatjuk, merre vonulnak Fotó: Ifj. Vasuta Gábor

A GPS-adatokból tudjuk, hogy az egyes példányok telelőhely-választása akár évenként megváltozhat. Idén ősszel azt is láthattuk, hogy a délre tartó vonulást hosszabb időre is megszakíthatják olyan kedvező események, mint például egy kialakuló sáskajárás a Szahara déli, Száhel-övezetében. Azt is megtudtuk, hogy a hazai állomány fő telelőterülete Csádban és Szudánban van. Ugyanakkor elképesztő azzal szembesülni, hogy a madarak akár úgy is dönthetnek, hogy folytatják útjukat, és Afrika legdélebbi térségéig repülnek, ahonnan visszatérve több mint 20 ezer kilométert repülnek fél év alatt.

A napokban két jeladós fehér gólya pusztulására, és ennek okaira is fény derült, ismételten jelezve, hogy milyen veszélyek fenyegetik mind az itthon telelés kockázatát felvállaló, mind a vonuló példányokat. A Január nevű áttelelő madár tetemét a Fővárosi Állat- és Növénykertben Sós Endre vezető állatorvos vizsgálta meg. Az elhullás oka a madár emésztőrendszerében a táplálékállatok szőréből és egyéb emészthetetlen részeiből képződött bezoár" okozta gyulladás és elzáródás volt.

A gólyák többségének az ilyen emészthetetlen táplálék-összetevők nem okoznak gondot, ezektől (a baglyokéhoz hasonló) napi többszöri köpeteléssel gond nélkül megszabadulnak. Január emésztőrendszere rosszul működött (ennek okaira azonban nem derült fény), és az ebből következő megbetegedés vezetett az elhullásához.

Az áttelelés kockázatos döntés, de az itthon maradó gólyák rendkívül jól bírták a telet az elmúlt években, és a mostani kemény fagyok idején is. Többségük gond (és az alapvetően szükségtelen emberi segítség) nélkül vészeli át a fagyos hónapokat, a Januáréhoz hasonló elhullásról eddig nem is volt hazai adat.

Egyik leghíresebb jeladós fehér gólyánk, Veca Afrikában került bajba. Adója január 9. óta ugyanonnan sugározta a jeleket, amiből a pusztulására lehetett következtetni. A madarászok nemzetközi közössége alig néhány nap alatt megszervezte, hogy valaki Zambiában ellenőrizze a GPS-koordinátákat. Így derült ki, hogy Veca valószínűleg orvvadászat áldozata lett.

A műholdas jeladóval felszerelt gólyák mozgásának megfigyelésében bárki részt vehet. Az MME által működtetett jeladosmadarak. mme.hu honlapon nyomon követhető nemcsak a fehér gólyák mozgása, de további tizenhét madárfaj mintegy háromszáz egyedének költözése .