Héja fészkel a megyében - Nászrepüléskor lehet megfigyelni a ritka madárfajt

A hazánkban csak szórványosan költő ragadozó madarakat – vörös kánya, békászó sas, parlagi sas, kerecsensólyom, kígyászölyv, pusztai ölyv – ritkán lehet megfigyelni. A héja (Accipiter gentilis) korábban sokkal gyakrabban került szem elé vidékünkön, mint az elmúlt tíz esztendőben. A faj megfigyelésére a legjobb időpont a nászrepülésük ideje. Később, mikor a kotló tojónak táplálékot szállít a hím, illetve mikor már a pár a fészekben ülő fiókáit eteti, rejtve mozognak. A télen erdőt járó ember héjafészekkel csak ritkán találkozhat. Nagyobb és terebélyesebb fészket épít, mint az egerészölyv, fészkét gyakran rakja telepített erdei fenyőfára. Az ölyvekkel ellentétben zöld ágakkal díszíti, amelyet egészen a fiókák kirepüléséig folytat.

Sümeg határában, egy patakparti területen egy nagy erdeifenyőn épült fészket találtak (Fotó: ifj. Vasuta Gábor)

Tavaly a devecseri Széki-erdő egy szép cseresében hatalmas, talán már több éve is lakott héjafészek bukkant fel, idén pedig Sümeg határában, egy patak parti területen egy nagy erdeifenyőn épült fészekre derült fény. A Széki-erdőben idén már nem költött a madár, minden bizonnyal egy váltófészekben telepedett meg a pár (a héjának több váltófészkük is van). Az öreg madarak a fiókák etetése idején hangosak, így akár a lombos erdőben is könnyű hangjuk alapján megtalálni a fészket. A kotló tojó nem ugrik le a fészkéről, ha nesztelenül közeledünk felé. Fontos szabály, hogy a fészek közelében csak néhány percet tartózkodjunk.

A ragadozó madarak közül egynek sem olyan változatos a tápláléka, mint a héjának. Elfogja a fácánt, nyulat, görényt, nyestet, ürgét, mókust, de találtak már zsákmányállatai között egerészölyvet és macskabaglyot is. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.