Rejtőzködő éjszakai ragadozó

A történelmi kert közelében található egy csodás, idős erdőrész, ha itt járok, nem mulasztom el, meglátogatom, számtalan élmény ért itt is. Távol esik a település zajától, ilyen helyen lehet igazán feltöltődni. A park fái között, az út mentén áll egy idős gesztenyefa, melynek odújában, ha szép napsütéses az idő, gyakran kicsücsül napozni egy macskabagoly (Strix aluco). Korábban két vörhenyes változatú madár a kastélykert egyik nagy kőrisén lévő fagyöngycsoportban nappalozott, rejtve maradva az őket támadó nappali madaraktól.

Az öreg gesztenyefa odújából kibújva napozik a macskabagoly. Fotó: ifj. Vasuta Gábor

Színe jól elrejti az énekesek elől, mert ha megpillantanák a csuszkák, cinegék, rigók, szajkók, nyomban nagy zajt csapnának, riadóztatva az erdő többi madarát. Teszik ezt azért, mert nem szeretik megpillantani az éjszaka rájuk vadászó madarat. Ekkor a bagoly nesztelenül visszahúzódik az odú belsejébe. Az énekesmadarak tudják, hogy nappal a bagoly nem vadászik, azonban az éjszaka leple alatt gyakran meglepi az ágak sűrűjében alvó kisebb testű madarakat.

Elnevezése a macska nyávogásához hasonlító hangjából ered. A macskabagoly hazánk területén gyakori költőfaj, még a budapesti nagyobb parkokban, a zöldövezeti budai kertekben is költ, ahol idős fák állnak. Jellemző költőhelyei azonban a középhegységi erdők, folyóárterek ligeterdei, arborétumok.

Násztevékenységük már a tél végén megkezdődik, ha a március idusán erdeiszalonka-húzásra várunk, hozzátartozik a nászhangon kiáltó macskabagoly az erdő hangulatához. Zsákmánya rendkívül változatos. Mint erdőlakó, elsősorban erdei egerek, erdei pocok, nagy- és mogyorós pele szerepel a zsákmánylistáján az énekesmadarakon kívül. Különösen a téli hónapokban jelentős a madárfogyasztása.

Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, értéke ötvenezer forint.