Az év kétéltűjévé választották

Egyik leggyakoribb hazai gőtefajunk jelentősége, hogy a viszonylag szűk, a Bécsi-medence és a Duna-delta közötti területre korlátozódó elterjedésének nagy része Magyarországon található.

Kopoltyús lárva, teste zömökebb, mint a kifejlett egyedeké
Fotó: Tóth Sándor

Nagyobb testű gőtefaj, elérheti a 12 -13 centimétert is. Főleg a hím teste sötétbarna, feketén foltos, a nőstény valamivel világosabb színű. Mindkét nem élénk narancsságra hasoldalát fekete foltok tarkítják. Tavasszal a nászruhás hím hátát rojtozott szélű, magas taraj díszíti. Külső kopoltyúval lélegző lárvája zömök, feje szélesebb a törzsénél. Élőhelyei a kisebb, dús növényzetű tavak, tömpölyök, mocsarak, állóvizű csatornák, holtágak. Elsősorban a síkvidékre jellemző, de mint az főleg az utóbbi évek kutatásai során kiderült a Bakony-vidékről sem hiányzik.

A dunai tarajosgőte nősténye. Élénk narancsságra hasoldalát fekete foltok tarkítják, ez a színezet a hím példányokra is jellemző
Fotó: Tóth Sándor

A hegységben egyik jellemző előfordulási helye a Várpalota melletti Cseri-domb homokbányájában keletkezett időszakos kis mocsár, melyben együtt szaporodik az ásóbékával és a mocsári teknőssel. Érdekes előfordulásnak számít a Magas-Bakonyhoz tartozó Vörös János-séd völgyében az alpesi gőtével azonos tenyészőhelyen való jelenléte is.

Az utóbbi évtizedekben sajnos hazai állományainak csökkenése tapasztalható. Elsősorban élőhelyeinek megszűnése vagy gyakori kiszáradása veszélyezteti. Hazánkban a többi kétéltűhöz és hüllőhöz hasonlóan védett, eszmei értéke ötvenezer forint.