Pocokvadászok megtelepítése

A kilencvenes évek legelején még sok templomtorony alkalmas volt számukra. Napjainkban lezárják a tornyokat az elektromos harangozás miatt, így elveszítette háborítatlan birodalmát. A költőládák azonban újra lehetőséget biztosítanak: egy zárt részt, ahova csak a gyöngybagoly tud bejutni.

Ez a madár eredményes pocokpusztító, így nagy hasznot hajt a mezőgazdaságnak. Régebben szinte minden falunak volt egy gyöngybagolypárja.

A szerző és Madarász Erik gyöngybagoly-telepítés közben (Fotó: a szerző)

Kifejezetten éjszakai életmódú madár, rejtekhelyét csak a sötétség beállta után hagyja el. Nesztelen szárnyalással repül ki a torony zsalugáterei között. Párzási időszakban az „akasztott ember hörgésére” emlékeztető hangot hallat a templomtoronyból az éjszaka leple alatt. A maga nemében furcsa hangja miatt régen félelemmel és borzongással gondoltak a torony titokzatos lakójára. Nem beszélve arról, hogy reptében árnyként tűnik el az éjszakában. Manapság szerencsére kiveszőben vannak a gyöngybagoly körüli babonák, amely köszönhető a népszerűsítő kiadványoknak is.

A madár elnevezése a tollazatán látható finom gyöngyözött tollakból ered. Arca, amelyet szakkifejezéssel fátyolnak hívnak, szív alakú, selymes szürkésfehér színű. Népi nevei a lángbagoly, visító bagoly, az elnevezés tájegységenként változik. A tápláléka túlnyomórészt kisemlősökből áll, amelyeket kitűnő hallása alapján lokalizál. A rétek felett repülve a leghalkabb cincogást is meghallja. Prédáját egészben nyeli le. Tartós hótakaró esetén a verebeket tizedeli. Fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke 100 000 forint.