Macskabagoly a kéményben

A putrihoz, mert a falubeliek csak így nevezik errefelé. Sok-sok évvel ezelőtt "még" nagyra becsülték a fákat, ebben a kis lakban lakott egy erdész, aki nagy tiszteletben tartotta birodalmát. Napjainkra körülötte sok a tarvágás, de a kis házikó még ma is ott áll az út szélén. Most, mint a mesében: régen használt kéményét hósapka fedte, a fehér hó pamacson egy szürke kerek fejnek a kontúrjai rajzolódtak ki, ahogy hátulról közeledtem. Akármilyen csendben jöttem, az éjszakai vadász meghallotta neszemet, és egy puha mozdulattal elbújt a sötét kürtőben.

Fotó: Ifj. Vasuta Gábor

Elejébe kerültem és jó távolról egy fa törzséhez lapulva várakoztam a sűrű hóesésben. Megállt az idő, csend volt körülöttem, csak a szívem vert hevesen, kisvártatva megláttam, immáron szemből a baglyot, a tizenöt centiméteres hófedte kéményen rejtőzött. Ha a hó nem világított volna fehéren, Isten bizony észre se vettem volna a madarat. Téli nappalokon előszeretettel kiül a nappalozó helyén, akár a faodvak szájánál, vagy erdei lakok kéményein.

Táplálékát este szerzi be, hallása kitűnő, zsákmánylistáján kisemlősök szerepelnek, úgymint erdei egerek, erdei pocok, mogyorós pele, de nem veti meg az énekesmadarakat sem. Amint megcsordulnak az ereszek, és az utolsó hófoltok is elolvadnak a hegyekben, a macskabagoly tavaszi nászhangját repíti a friss szellő az esti lombok között. Korán költésbe kezd! Hogy segítsünk neki, több tág szájú költőládát helyeztünk ki, hiszen a Tüskevári-erdőben, napjainkra egyre kevesebb az odvas öreg fa.