Végzetes hiba

Vele soha nem fordult elő, hogy ne készült volna, a tanárok nem tudtak lecsapni rá, mert mindig napra, sőt órára kész volt. Szóval az a tüchtig típus, ráadásul 190 centiméter magas, kisportolt és jóképű. Majdnem túl ideális. 

Eleinte titokban találkozgattunk, János nem merte megmondani a szüleinek, hogy vagyok neki. Na, ez egy kicsit gyanús volt, de mivel nagyon szerettem, nem tettem szóvá, hiszen én is lapítottam otthon. 

Már túl voltunk az érettségin is, ő főiskolára járt, én előfelvételis voltam, s dolgoztam, de érzelmeink mit sem változtak. Igen ám, de szerelmem szülei, különösen a kedves mama egyre többet üzente, hogy szeretne megismerni. 

Éreztem, a sürgetésben benne volt az is, ki lehet az a némber, aki elcsavarta az ő kis Manókája szívét? Számtalan kifogás után tovább már nem halogathattuk a találkozást. Lehet, ma a fiatalok már sokkal lazábban veszik ezeket a dolgokat, nekem azonban akkor a torkomban dobogott a szívem, liftezett a gyomrom. 

Még rosszabb lett a helyzet, amikor szemtől szembe álltunk egymással. A mama hosszasan vizslatott, kérdezgetett, s én nem tudtam hova hátrálni a faggatózás elől. Egyetlen mentő ötletem támadt, János kanárija. Sokat mesélt a kis Liliről, bár a madárka neme soha nem derült ki. Kértem, mutassa meg, mivel nekem sohasem volt tollasom, csak szobatigriseim és kutyáim. 

A mama közölte, ne is próbálkozzak, mert Lili kizárólag Janóka-Manóka hívására hajlandó kijönni a kalitkájából, és csak az ő ujjára száll rá. Valóban, ahogy János kinyitotta a kalitka ajtaját, az apró, törékeny madárka rászállt az én szerelmem hosszú, vékony ujjára. S ekkor elkövettem egy végzetes hibát. 

Odanyújtottam Lili elé az én ujjamat is, és némi tétovázás után ő megtelepedett rajta. Annyira örültem neki, hogy legalább ő elfogadott első látásra, s csak később tekintettem János mamájának eltorzult arcára. 

A fiús anyák különleges ösztönével rögtön tudta, hogy veszélyes nő vagyok, hiszen ő eddig bárhogy próbálkozott Lilivel, neki a kanári a legnegédesebb csicsergésre és gügyögésre még a csőrét sem dugta ki a kalitkából. S akkor jön egy ilyen senki, mint én, persze méltatlan az ő istenített fiához, és még a madarat is leveszi a lábáról... 

Éreztem, a mamánál eldőlt a sorsom. Jánosnak nagyon sokat számított az édesanyja véleménye, így nem csoda, hogy több év után szakítottunk. Amikor egyszer később összefutottunk, érdeklődtem Lilike iránt. Szegényke csúfos véget ért: a kedves mama véletlenül a nyakára csukta az ajtót... 

Csak remélni merem, hogy nekem semmi szerepem nem volt a kivégzésében. Jánosnak azóta sincs másik madara és egyéb házi kedvence sem. Viszont megnősült, de hogy csinálta??? Kanári nélkül biztosan könnyebben. Lili első látásra elfogadott, és ezzel eldöntötte sorsomat a mamánál.

Csatlakozzon közösségi portálunk, az   klubjához, s mesélje el Ön is érdekes történeteit, töltsön fel fotót kedvencéről, s vitassa meg a gondokat más állatbarátokkal.

Kedvencek a ház körül rovatunkba beérkezett fotókból készült képgaléria megtekintéséhez kattintson IDE.