Sorsvirág - vallomás a szülőföldről

A dombom reggelente megfürdik a tó tükrében, törölközik a nap meleg szellőjével, lábát piócák, apró halak csiklandozzák, milliószínűre festett haját pedig a reggeli táncukat lejtő gólyák, kócsagok, sirályok, szárcsák, vadlibák, vadkacsák borzolják, börzölgetik csinosra, ha hírét veszi, hogy érkezem.

A Káli-medence a Balaton-felvidéken belül országos viszonylatban is egyedülálló szépségű. Lovas turisták Kékkút határában

A medencémet koszorú övezi, melynek mind a hat levele hozzám tartozik. E levelek hegyekké magasodtak, belőlük falvak nőttek ki (Köveskál, Kékkút, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Kővágóörs, Monoszló-Hegyestű), s időtlen idők óta figyelik felnevelt gyermekeiket. Mind-egyikről tudják, hogy élt, mivé vált, vagy hűségesen itt maradt dicsőíteni őt, az anyát, a medencét. Egyik levelén nagyszüleim s apám a testvéreivel élte egy sokgyermekes család életét. Egy másik levelén anyám született. Harmadik levele testvérem születésének emlékét őrzi, a negyedik levél a születésemét. Ötödik levelén gyermekkoromat éltem, majd felnőttem szüleimmel, testvéreimmel. Az ember által megcsonkított hatodik levelén pedig gyermekeimmel dolgoztam, üdültem, pihentem, s onnan elbűvölten gyönyörködtem a medence semmi máshoz nem hasonlítható szépségében.

Fantasztikus panoráma

Ez tehát az én koszorúm. A koszorúm, a medencém, a dombom, a víztükröm, ahol az esti szellő bazaltorgonán koncertet játszik. Művészek ihletője, alkotásaik színhelye. A medence közepén, a Kornyi-tóban - ahogy itt nevezem, a náddal, sással dúsan benőtt víztükörben - apám, gyermekeim pecáztak réges-rég - álmaimban visszajár e kép. Egyszer aztán jött az élet vihara, és elsodort. Lesodort a koszorúmról, kivetett a medencémből, messze a dombomtól, a víztükrömtől, éltető elemeimtől, pedig eredendően nem vagyok hűtlen, csak hát, ilyen az élet, így nyílt ki sorsvirágom, mely mostanában már hervadóban van.

A szentbékkállai kőtenger az ingókővel

Ám a hűtlen gyermek gyakran visszajár, unokáit is magával hozza. Hívja az élő testvér, a szülők s az elment testvér örök nyughelye, a domb, a víztükör, a medence, a koszorú ezerszínű ruhájában. Minden egyes látogatáshoz kacéran kiöltözik, más-más hangulatú jelmezt ölt magára, olykor kakukkfű parfümmel permetezi testét, máskor csábítóan kínálja csipkebogyó terméseit, így hízelkedve marasztalja hűtlen gyermekét legalább addig, amíg a nap a sok történelmi csatát megélt szomszédvár, a Csobánc fáradt, megkopott vállára nem ül, és bíbor színeivel búcsút intve, égi tüneményként be-aranyozza szülőföldemet, a Kálok medencéjét.

Sipos Ottó Tibor