Múlt, jelen, jövendő

A médiából értesülhetett mindenki az ajkaiak nemes versengéséről, mely inkább volt közös múltidézés, időutazás, mintsem vérre menő harc. Az emlékezetes készülődés, próbák, ötletek, hosszú délutánok, álmatlan éjszakák, a katarzist varázsoló előadás, a gála, a dicséretes végkifejlet emlékeit foglalta könyvbe Bakonygyepes íródeákja, Áment Márton falukutató.

A legújabb gyepesi relikvia bemutatására szép számmal összegyűlt a falu apraja-nagyja. A kultúrház nagyterme zsúfolásig telt, tűt nem lehetett leejteni, annyian voltak kíváncsiak a már korábban beharangozott képeskönyvre .

Mert Áment Márton már a próbák alatt megálmodta e kötetet, igaz hittel, komoly elszántsággal kezdett begyűjteni minden fotót, képet, írást, ami a faluünnep pillanatait, mozzanatait örökítette meg. A médiákban briliánsnak kikiáltott fellépés forgatókönyve is helyet kapott a kötetben, láttatván a szereplők sokszínűségét, szerepeik vágatlan, eredeti szövegét, a koreográfia instrukcióit, minden apró pillanatot, mely aztán a gyepesi csodához vezetett.

A könyvbemutatón a szerző, Áment Márton (jobbra) mellett a falu felvirágoztatásáért sok áldozatot hozó képviselő, Pék Attila, és Grőberné Adorján Renáta is helyet kapott az ünnepi asztalnál
Fotó: Györkös József

A könyvbemutatón nem csupán a szerző szólt az érdeklődőkhöz s mondta el legújabb művének koncepcióját, hanem a falu felvirágoztatásáért sok-sok áldozatot hozó képviselő, Pék Attila is szót kapott. Méltatta a falu népének összefogását, kiemelte a harcos-hosszú próbák élményszámba menő pillanatait, megköszönte az emberek szorgalmas-lelkes részvételét. Grőberné Adorján Renáta is helyet kapott az ünnepi asztalnál, joggal, hisz ő volt az egész műsor lelke, kitalálója, megálmodója, koreográfusa, karnagya, betanítója, felügyelője, alfája és omegája. Profizmusa a falu népének szorgalmával ötvöződve meghozta az eredményt: közös fellépést, közös lüktetést, közös szívdobbanást, közös élményt. A sokszor rögtönözni sem rest asszonyok és urak kitartásból, hitből és akaratból jelesre vizsgáztak, a műsor anyja méltán büszke az összes szereplőre: kicsikre, nagyokra egyaránt. Kiemelte a dalok fontosságát, a zenei betétek szerepét, megdicsérte a legkisebbek játékát, megköszönte a szép korúak kitartását, fáradhatatlan munkáját.

A bevezető szavak után Áment Márton nem kis büszkeséggel és elfogultsággal mutatta a nagyérdeműnek a 80 színes képet tartalmazó képeskönyvet . Minden, a fellépéshez köthető momentum megőrződött a fotókon, mindenki megkereshette és meg is lelte magát, nagy öröm volt látni az emlékek felidézésétől csillogó szemeket. A kultúrházi szeánsz záróakkordjaként dedikált példányt kaptak a könyvből a műsor szereplői, majd pogácsás-koccintós baráti beszélgetésre még jó páran maradtak. A könyv osztatlan sikert aratott, minden bizonnyal abban is kellemes emlékeket idéz, aki nézőként volt részese a gyepesi csodának.