2013.01.16. 09:17
Így születnek a csodák
A történet akkor kezdődött, amikor Nagy Lajos, az Ajkai Századok szerkesztője, helytörténeti kutató átadta Varga Györgynek, a Veszprémben élő dekoratőrnek, hobbifestőnek a Csékútról (Ajka-Padragkútról), szülőfalujáról gyűjtögetett helytörténeti anyagot, közöttük H. Szabó Lajosnak az 1848/49-es szabadságharcról szóló írását.
Ebben az anyagban volt egy névsor, mely 1849. május 9-én íródott a Csékút településen szerveződött 56. számú nemzetőr kapitányság gyalogos nemzetőreiről. Hetvenegy csékúti lakos neve található benne: Jung, Kunczler, Tolner, Sulok, Szájli, Bíró, Kápli, Pölczmann, Gazdag, Roznai, Pék, Sipos, Sándli, Czili, Fazekas, Szimájszter, stb. családok felmenőinek sora, ük- és dédapáinak nevei, akik nemzetőrként harcoltak a magyar függetlenségért, szabadságért.
2012. március idusán az „ŐR” porai felett virágok nyíltak, s nemzeti és Csékút-címeres zászlót lengetett a márciusi szél. (Fotó: Sándor Zoltán)
A csékúti ótemetőben Varga György, a mára már nyugdíjas dekoratőr korábban fényképeket készített a temető csalitjában düledező, omladozó, ódon sírkövekről. A fotókat kinagyítva az egyiken ezek olvashatók: „Bíró István. Meghalt 1898. március 28-án, élt 75 évet, „ŐR”. A személyi adatok alapján teljes bizonyossággal megállapítható, hogy Csékút település egyik nemzetőrének sírjára lelt. Ezt később többen - közöttük Pászti Tibor helytörténeti kutató is - megerősítették. Varga György és Pászti Tibor lelkesedéssel újságolták a felfedezést. A Csékúti Baráti Kör tagjai 2012. március 10-én „kaszát-kapát” ragadtak, s nekiláttak a temető elvadult területének rendbetételéhez. Munkájuk nyomán az év március idusán a forradalom, majd a szabadságharc eseményeinek időpontjában huszonhat éves Bíró István „ŐR” porai felett virágok nyíltak, s nemzeti és Csékút-címeres zászlót lengethetett a márciusi szél. - „Ez számomra a csoda! 2013-ban a szabadságharc 165-ik évfordulóján kopjafa állításával szeretnénk tisztelegni a „MI NEMZETŐREINK”-nek.
Csak remélem, hogy ez az óhaj valóra válik!”- írta az egykori „csékúti tanító bácsi fia”, Varga György, a közelmúltban megjelent Ajkai Századok IX. számában publikált „Emlékeim nyomán Csékúton” c. dolgozatában. Varga Györgynek a nem oly régi, vélt reménye minden bizonnyal valósággá válik, készülőben van a kopjafa! Így születnek a csodák? Ami Padragkút településen történt, az néhány kitartó, születési helyének földjét, lakosságát, őseit tisztelő, lelkes ember összefogásának eredménye, s ez több is, mint csoda!
