Megyénk ritka növénye a vidrafű

Adorjánháza határában még a nagy nyári melegek és szárazság idején is található egy láprét, ahol a feltörő, kis vizeknek köszönhetően mindig nedves a talaj. E élőhelyen él, számos ritka faj tőszomszédságában a vidrafű (Menyanthes trifolia).

A vidrafű hazai elnevezése minden bizonnyal élőhelyére vonatkozik: hiszen feltöltődési lápok, átmeneti lápok, semlyékek, ritkán éger- és nyírlápok, valamint dagadólápok peremén fordul elő. Ahol igaz, a vidra csak elvétve jelenik meg, de a nép a vizes élőhelyeket egy kalap alá vette régen. Görög eredetű tudományos elnevezése a ménüein (feltűnik) és az anthos (virág) szavakból származik.

A leveleinek alakjára utal egyik népi elnevezése, a keserűlóhere, korábban használták a bolyhos virág, keserű háromlevelű fű, vidra eleczke neveket is. Virágzási ideje április végétől májusig tart, de nem minden évben virágzik. Virágait a poszméhek látogatják.

A vidrafű cirkumboreális elterjedésű növény, Észak-Amerikában és Eurázsiában él, Európa déli részén már igazi ritkaság.

Régóta ismert gyógynövény, teakeverékként az ókor óta használják. Keserű ízű, étvágyjavító és lázcsillapító hatású leveleit gyomor- és bélbántalmak ellen javallották az ember és az állatgyógyászatban egyaránt. Leveleiben menyantin nevű glikozid, cseranyag és szaporinok találhatók. Drogja a „Herba trifolii fibrini", melyben gyakran megjelenik az iszapzsurló (Equisetum fluviatile), amely többnyire együtt fordul elő a vidrafűvel a mészkerülő lápok vasbaktériumos helyein. Boros Ádám neves botanikusunk már a '30-as években felhívta a figyelmet a növény nagyarányú fogyatkozásra, hiszen ebben az időben a gyógynövénykereskedők -száraz levélként- évi hat-tizenkétezer kg mennyiséget vittek a piacokra. A gyűjtésen kívül megfogyatkozásához hozzájárult a lapok nagymértékű lecsapolása is. Napjainkban védett növény, gyűjtése tilos!