Volt helye minden fillérnek az iszapkatasztrófa után

A devecseri Horváth Károlyék is kaptak az adományból, amelyet akkor többek közt két gyermekük ruhatárára költöttek.

- A házunkban két méter húsz centi magasan állt az iszap, mindenünket elvesztettük. Emlékszem, a legkisebb segítségnek is nagyon örültünk. Már nem álmodunk a katasztrófáról, de sajnos máig sem hevertük ki a történteket. A sérüléseink miatt egyik gyermekünkkel együtt hetekre kórházba kerültünk akkor és mire kiengedtek, a házunkban csak a csupasz falak voltak, nem maradt semmink. A sebek mostanra begyógyultak ugyan, de a mai napig itt a nyomuk, égnek, viszketnek, fájnak. Ez talán sosem múlik el. A feleségemet többször műtötték azóta daganatos betegséggel, mégis megpróbálunk optimisták lenni. A gyermekeink mára megnőttek, húsz és 16 évesek, egyelőre még velünk laknak - mondja a családfő a lakóparki új házukban.

Horváth Károly és felesége, Éva 12 millió forintos erkölcsi kártérítésre vár még ma is, a katasztrófa után négy évvel. A családnak akkor mindene odaveszett az iszapba, egyebek mellett két kamasz gyermekük ruhatárára költötték a támogatásunkat.

Felesége, Éva hozzáteszi, hogy jól érzik magukat, sikerült beilleszkedniük, mindenkit ismernek a lakóparkban. Annak idején pedig nagyon örültek, hogy a lakhatási problémájuk nagyon hamar megoldódott, hálásak az államnak, hogy egy év alatt felépült a lakópark összes háza.

- A világ más részein hasonló katasztrófát követően évekig sátrakban laknak az emberek, szerencsére nekünk nincs ilyen problémánk. Örülnénk viszont, ha még most is lenne több orvosi, egészségügyi ellenőrzés, például vérvétel, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy nincs-e valami betegségünk, aminek nem érezzük még a jelét - mondják Horváthék.

Az édesapa szerint a mai napig pereskednek. A család tagjai számára a törvényszék már hónapokkal ezelőtt megítélt összesen 12 milliós erkölcsi kártérítést, azonban hiába telt el már négy év, azt még nem kapták meg. Abszurdnak tartják ezt az egészet, szívesen túl lennének már rajta. De tudják, hogy erre mostanában nem számíthatnak.

Törő Károlyné, Olga néni a Bartók Béla utcában kapott egy házat, amelyhez Böjti Csaba alapítványának támogatásával juthatott hozzá.

- A mai emlékpark területén állt a házunk,. a férjemmel vettük, felújítottuk, kibővítettük lassacskán. Aztán odalett. Huszonkét éve élek már egyedül, a fiam Bakonypölöskén lakik, a lányaim itt a városban vannak. Szerettem ott lakni, ismertem a szomszédokat, akik máig nagyon hiányoznak. Jó lett volna a lakóparkba költözni, de amikor jelentkezni kellett, nem volt még rá elég pénzem.

Törő Károlyné háza szintén tönkrement, költöznie kellett. Az eltelt idő alatt már megismerte, megszerette Bartók Béla utcai új szomszédait, akik befogadták a barátságos idős asszonyt. Olgi néni sok más mellett konyhaszekrényt, parkettát vett az adományból

A házamért négy milliót kaptam, ott pedig kis házat nem építettek. Aztán jött az államtól egy millió, három meg az alapítványtól, és újabb kettő tőlük ennek a háznak a felújítására. Itt új környezetbe kerültem, megnyugodtam. Mostanra összebarátkoztam az utcabeliekkel, mondhatom, hogy megszerettük egymást mondja Olgi néni, aki szintén megsérült akkor. Egy hónapon át kórházban ápolták, a lábán ma is sebek vannak.

- A szomszéd kerítéséhez csapott az iszap, olyan könnyen, mint egy papírzsebkendőt. De nem csoda, hiszen a hatalmas autókat is felkapta. A mellemig ért, addig égtem meg, mert ott vártam három órán át, mire ki tudtak menteni. Az idősek napközijében lemostak bennünket, ruhát, papucsot kaptunk, nagyon sokan segítettek. Hallottuk, hogy a közeli kórházak tele vannak, engem helikopterrel vittek egy budapestibe. A főorvos csak nézett, csodálkozott, hogy ő még ilyet nem látott - emlékezik Olgi néni. Az idős asszony a támogatásból többek között parkettát vásárolt a szobába, lámpát vett és konyhaszekrényt. Sok apróságra szüksége volt a ház berendezéséhez. Nem volt azonban egyedül, nem felejti el, hogy akkor mennyien segítettek, a testvérek, rokonok mellett az ismerősök és idegenek egyaránt. A rossz emlékeket sem feledi persze, de életének az a szakasza lezárult. Mai házában jól érzi magát. A régihez hasonlóan takaros az épület, a kertből rengeteg zöldséget, gyümölcsöt főzött be, a gondozott virágoskert az őszi színekkel díszíti az udvart.