Maguk a túlélők se igazán beszéltek róla, hol és hogyan menekültek meg

1944. április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon a zsidók gettókba zárása, majd deportálása. Az országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak napját.

A holokauszt 70. évfordulóján, tavaly júniusban állítottak emlékművet Veszprémben a hajdan volt zsidó közösség mementójaként. A volt Zsidóiskola egykori kapuja a Brusznyai úton látható
Illusztráció: Penovác Károly

A megemlékezés társadalmi ügy. Ugyanúgy, ahogyan a holokauszt 70. évfordulójáról való emlékezés is, véli Máthé Éva. Tanulni kell a múltból, a fiataloknak újra és újra el kell mondani a történeteket és a tényeket, hogy jobban megismerjék azokat. Meg kell mutatni a történések összefüggéseit, levonni a mára vonatkozó tanulságokat. A Veszprémi Zsidó Hitközség vezetőségi tagja maga is sokat tett azért, hogy a diákok számára legyenek dokumentumok, kézbe vehető anyagok. Ezek nemcsak általánosságban foglalkoznak a témával, hanem személyek, intézmények életén, sorsán keresztül mutatják be a folyamatot, hogyan vált a békés együttélés először csak szóbeli, majd tettlegességig jutó agresszióig, aztán fizikai megsemmisítésig. Máthé Éva összegyűjtötte a publikált vagy még nem publikált írásokat; három saját és három reprint, a veszprémi közösség múlját tartalmazó kiadványt jelentetett meg a hitközség, illetve a Veszprémi Zsidó Örökségi Alapítvány. Tavaly, a holokauszt 70. évfordulóján nagy összefogással adták közre a Sétál a család Veszprémben - A zsidó múlt nyomában című füzetet. A huszonöt helyszínt, illetve család- és intézménytörténetet feldolgozó füzet átfogó képet ad az egykori zsidó vallási és kulturális élet helyszíneiről, a város nevezetes zsidó származású személyiségeiről, néhány hétköznapi emberről. Bárány László 2000-ben készült, Soá napja című filmje ma is aktuális; a benne megszólaló pápai, veszprémi, balatonfüredi és tapolcai túlélők közül szinte már egyik sem él.

- Nem tudjuk megmondani pontosan, hány áldozata van a holokausztnak Magyarországon, vagy akár Veszprém megyében, Veszprémben. Egyrészt igyekeztek minden dokumentumot eltüntetni, másrészt a társadalmi változások következtében a túlélők sem igazán beszéltek arról, hol és hogyan menekültek meg, a családjuk mekkora veszteséget szenvedett. Sokan úgy nőttek fel, hogy nem is tudtak róla, min mentek keresztül a szüleik, csak most szembesülnek vele. Ez hozzátartozik a múlt lezárásához. Itt, Veszprémben az országosnál sokkal jobb a helyzet, nincs rossz tapasztalatom: a befogadó közeg pozitív, nyitott és támogató, sok együttérzést is kapunk. Szeretnék tovább kutatni. Jó volna, ha az országban létezne olyan kiadvány (ahogyan például Hollandiában létezik, bár ott jóval alacsonyabb az áldozatok száma), amely átfogóan feltárja - 1939 -1944-ig - összes részletét, közölné valamennyi ember nevét, aki a náci eszmék áldozata lett. Ez nagy munka lenne, egy része pedig kutathatatlan.