A szakember szerint a méheket nem lett volna szabad elpusztítani

Elképzelhetetlennek tartja, hogy Németországban, ahol jelenleg logisztikusként dolgozik, megtörténjen hasonló, mert ott kultusza van a méznek, a méheknek, és reméli, itthon sem fordul elő többé, hogy lefújják a méheket vegyszerrel - háborodott fel Szabó Attila. Feltételezett betegségükről meg kell győződni! Itthon az a szabály, hogy a katasztrófavédelem értesíti a területileg illetékes rajbefogó méhészt, mert náluk van ilyen lista. Akinek internetelérése van, a katasztrófavédelem honlapján megtalálja a rajbefogó méhészek listája. A méhek májusban és júniusban szaporodnak, keresik az új otthont. Egy helyen két-három óra hosszat maradnak, és mennek a távolabb, de sajnos az emberek megijednek tőlük - mondja a szakember. Másnapra már ott sem lettek volna a Stromfeld utcában. Nem veszélyesek az emberre, ha nem zavarják őket.

Szabó Attilát a napokban hívták, hogy a veszprémi vár Tűztorony udvarán egy méhraj telepedett le. A méhkasba rázta őket, és elvitte a saját méhészetébe. Kapják a cukorszirupot, építik az otthonukat.

A méhész sajnálja, hogy már nem élhet a méhraj, amit a Stromfeld utcán találtak. Egy rajból kétéves kemény munkával lesz termelő méhcsalád, amely a fogyasztók asztalára termeli a finom mézet. Sok pénzbe kerül egy méhraj, egy méhcsalád, melyet egy hozzá nem értő megsemmisített. A méhek nem fenevadak, érdekes a világuk, és csak szeretni lehet őket, fogalmaz, hozzátéve: él néhány család a várpalotai vár falában is, melyekre mint génbankra tekint, hiszen gyógyszeres kezelés nélkül túlélik a méhek atkabetegségét, túlélnek aszályos nyarat, kemény telet, tehát értékes vérvonalak az emberi gondozásba fogott méhcsaládokkal szemben.