2015.02.27. 16:45
Isó Zoltán lelkész tartott előadást az egyházi jelképekről
A lutheri reformáció művészetszemléletéről, egyházi jelképeiről tartott előadást nemrég a Veszprémi Múzeumegylet rendezvényén Isó Zoltán evangélikus lelkész.
Isó Zoltán lelkész feleségével, Isó Dórával 1991-től a veszprémi evangélikus gyülekezet lelkipásztorai – mutatta be az előadót dr. Lackovits Emőke, a múzeumegylet néprajzi szakcsoportjának vezetője a program kezdetén.
Amikor római katolikusokkal találkozunk, azt szoktuk mondani tréfásan, hogy mi pedig wittenbergi katolikusok vagyunk – mondta az előadó bevezetőjében. A catholicos jelző ugyanis az egész világra kiterjedő, mindent magába foglaló egyetemes egyházat jelenti – fűzte hozzá.
Luther Márton is így vallotta, jegyezte meg. Az ágostai hitvallás egyházról szóló cikkelyében is úgy fogalmaz: „Az egy anyaszentegyház minden időben megmarad”. S ez nem felekezetre vonatkozik, nem csupán az evangélikusokra, hanem az egyetemes anyaszentegyházra – mutatott rá a lelkész.
Isó Zoltán evangélikus lelkész (Fotó: Toldi Éva)
Az egyház egységének a lényege, hogy ott az evangéliumot tisztán tanítják, s a szentségeket a rendelésnek megfelelően szolgáltatják ki – idézte tovább a hitvallást, kiemelve, hogy az emberi hagyományokban, egyházi szokásokban, a szertartásokban viszont nem szükséges, hogy uniformitás legyen, minden felekezet más-más szokásokkal, liturgiával dicséri az Istent – fejtette ki az evangélikus lelkész.
Isó Zoltán előadásában beszélt az evangélikus templomokról, templombelsőkről, a liturgia és a szertartások azonosságairól, különbözőségeiről, vetített képekkel szemléltetve mondandóját.
Luther a képeket, szobrokat nem távolította el a templomokból a reformáció idején, mondta a lelkipásztor. Mert nem a szobrot, a képet imádjuk, hanem Krisztust, akire a kép mutat – magyarázta a lelkipásztor.
Azzal folytatta: régi magyarországi templomaikban általában az utolsó vacsorát ábrázolják oltárképeik, folytatta. Mert az úrvacsora, az eucharisztia (az Oltáriszentség), vagyis Krisztus valóságos teste és vére a hit egységének középpontja. Vagyis a kereszt a lényeg, a megváltás alfája, ómegája – tette hozzá.
Isó Zoltán szólt a templombelső hagyományos elrendezésének (térdeplőrács, oltárasztal, szószék, keresztelőkút) átalakulásáról a felvilágosodás színrelépésétől, az istentiszteleti liturgia, a lelkészi öltözet leegyszerűsödéséről, az evangélium hirdetésének leszűküléséről és végül ennek napjainkban a lutheri szándékhoz visszatérő megnyilvánulásairól (alba/lutherkabát, stóla használata).
