Így látták Bódi Magdit - Díjkiosztó és kiállítás a Szaléziánumban

A szigligeti születésű, Litéren élő és a fűzfői Nitrokémiában dolgozó munkáslány, Bódi Magdi (ahogy környezetében emlegették) 1945 tavaszán egy orosz katona fegyverétől halt vértanúhalált maga és lánytársai tisztaságát védelmezvén, támadója elől menekülve. A mélyen hívő katolikus lány tanúságtevő életet élt, hite szerint szolgálta Istent és embertársait, evangelizált a kemény lelkületű és sokszor durva beszédű munkáskörnyezetben is. Felkarolta a környezetében élő leányokat, a Szívgárdában, a Dolgozó Lányok Szövetségében apostolkodott. Húszévesen, érett megfontolás után örök magán szüzességi fogadalmat tett. Tanúságtevő élete és halála példát adhat a mai ifjúságnak az áldozatvállaló lelkületre a hétköznapokban is, mondta a díjkiosztón Nagy Károly apátkanonok, a Szent Mihály Bazilika plébánosa a program bevezetéseként.

A „Bódi Mária Magdolna, ahogyan én látom" című pályázatra mintegy száz alkotás; rajzok, fotók, versek és novellák érkeztek be a Szaléziánumba, amelyek felelevenítik szentéletű lány életének ismert mozzanatait, vértanúhalálát. A rajzpályázaton főként óvodások, és kisiskolások indultak, míg a novellapályázat a felnőttek körében volt népszerűbb. A zsűri 27 pályaművet díjazott. Ezek elsősorban a főegyházmegye által fenntartott óvodákból és iskolákból érkeztek, de a litéri, a papkeszi református iskolákból, Balatonfüredről, sőt Erdélyből, Tolna megyéből, valamint Esztergomból is.

Szombaton az ünnepélyes kiállítás-megnyitón Bódi Mária, a vértanú leány nagynénje emlékezett rokonára, köszönetet mondva a kiállítások megrendezéséért Pálfalviné Ősze Judit igazgatónak és Léner-Pintér Sára rendezőnek. Szóba került dr. Márfi Gyula érsek beszámolójában, hogy Bódi Magdi boldoggá avatásáért az első félévben a szükséges dokumentumokat elküldhetik a Vatikánba.