A veszprémi református gyülekezet csendes napja Dudaron

A presbitereket Dudaron Kálmán István lelkipásztor és felesége fogadta. A közös imádság és áhítat után a gyülekezet missziójáról, közös gyülekezeti feladataikról beszélgettek. A presbiteri tisztség hétköznapi része legtöbbször az anyagi gazdálkodás, a templom körüli teendők elvégzésében, épület felújításokhoz kapcsolódó feladatokban vagy beteglátogatásokban jelenik meg.

– A gyülekezet élő szervezetében sokféle feladat, megbízás van, ezeket csak imádságos háttérrel lehet ellátni. A felvállalt szolgálatoknál alapelv, hogy mi magunk is megajándékozott emberek vagyunk. Minden presbiter, hitoktató a gyülekezet szolgálója, akikben ott él Isten üzenete. Életadó táplálékká lenni csak akkor lehet, ha ezt nem akarjuk mindenáron magunknak megtartani. Ahhoz, hogy adni tudjuk, újra és újra az Élet kenyerével kell élnünk – mondta Závodi Zsuzsanna lelkipásztor.

A veszprémi Kálvin János parki Református Gyülekezet presbiterei és szolgálói csendes napon vettek részt Dudaron (Fotó: Református gyülejkezet)

Ahhoz, hogy a szolgálatokban való örömöt, a keresztyén közösség jó ízét megízleljük, vissza kell mennünk a kezdetekhez, az ősgyülekezethez. A csoportbeszélgetés alapja David Bosch „Paradigmaváltások a misszió teológiájában” című könyve volt, a beszélgetés indítója Pál apostol közösségi modellje. A struktúrákba vetett bizalom helyett a mélységes szolidaritás közösségévé lenni. Az egymáshoz való tartozás nyelvét figyelmes szeretettel, a befogadás örömével kellene kezdeni. A bibliai szónak – „testvérek” – vissza kellene nyerni bizalmi jellegét.

Kalocsai Réka hitoktató kiemelte, a Biblia-sétán párosával indult útnak mindenki, hogy egy rövid időt együtt töltsön egy szolgálótársával és Isten igéjével. Ebéd után a közeli erdőbe kirándult a csoport, ahol elénekelte a 42. zsoltárt. Máthé Attila presbiter szerint fontos volt a beszélgetés, mert ki-ki elmondhatta véleményét a gyülekezeti munkáról, annak fontosságáról. A csoportmunka során a kihelyezett tárgyak közül választva, szemléletes módon mutatkozott meg mindez. Az ebéd előtti kétszemélyes séta célja a magvető példázatából adódó kérdések megválaszolása volt. A programon szó volt a nyári gyülekezeti kirándulásról, a testvér-gyülekezeti látogatás fogadásáról. Fontos volt szót ejteni a hitoktatáshoz kapcsolódó, egyre gyakoribb „új arc” jelenség feldolgozásáról.

A böjti csendes napon békességgel, testvéri szeretettel, összetartozással, a közös célokhoz való erővel gazdagodott mindenki, mondták a veszprémi református gyülekezet presbiterei, szolgálói. Úgy vélték, a helyszín ideális, a témák érdekesek, gondolatébresztők voltak. Hasznos napot töltöttek együtt az élő Isten dicsőségére.