A kereszt és a sas

Az biztos, hogy a gondosan választott programoknak köszönhetően a csoport tagjai egyházi, közművelődési, kultúrtörténeti kérdésekben tökéletesen tájékozottak lehetnek, hiszen minden területen élvonalbeli szakértőt hallgathatnak meg. Így történt ez legutóbb is a Padányi Katolikus Gyakorlóiskolában, ahol a történész és szociológus, korábbi diplomata, Dr. Molnár Imre volt a vendég. A lengyel-magyar barátság ezer évéről szólva, olyan évszázadokon átívelő kapcsolattal ismertette meg a hallgatóságot, amely a közbeszéd szintjén ismert ugyan, de rendszerbe foglalt bizonyítékaival legtöbbünk a KÉSZ rendezvényen találkozott először. Mi lehet az oka, hogy a magyarok Lengyelországban járva érzik azt, hogy a második otthonukba érkeztek, a lengyelek pedig hazánkban élnek át hasonló élményeket? Nos, mindkét nemzet történetírói úgy látják, hogy a kapcsolat régebbi a magyar honfoglalásnál. Érdekes módon az egymás mellett párhuzamosan futó nemzeti sorsok mérföldkövei is azonos helyen állnak. Például a kilencszázas évek végén, István fejedelemmel egy időben a lengyelek is koronát kértek a pápától. II. Szilveszter a magyaroknak küldte el a koronát azzal, hogy legyenek a keresztény hit védelmezői, a lengyelek küldetése pedig az, hogy testvérként segítsék megoldani a feladatot.

Érdekes módon mindkét nép akkor használt címerében szerepelt a sas (esetleg nálunk a turul?). A korona tiszteletére a magyar címerbe bekerült a kettős kereszt, a lengyelekében máig ott a sas. A történelem színpadán, illetve a színfalak mögött- beleértve Trianont, Harkovot- pedig máig működik az az eleve elrendelt testvériség, amit például a veszprémi lengyel kisebbségi önkormányzat igyekszik megtölteni napi tartalommal.