2011.07.15. 17:03
A veszprémi utca igazi hangja
Sétálunk. Nézelődünk. Zenét hallgatunk. Beszélgetünk. Találkozunk. Mosolygunk. Leülünk egy padra. Barátkozunk. Koccintunk. Énekelünk. Örülünk és büszkék vagyunk. Büszkék a városra és a fesztiválra, ami csak a miénk. Merthogy nem kérdés: az utcazene hamisítatlan veszprémi unikum.
A zárónapjához érkezett utcazene-fesztiválon még az égiek is megkönyörültek. Csütörtökön például a jó előre beígért, jégesővel vegyített vihar már-már a királynék városának képzeletbeli küszöbén toporgott, ám a sötét felhők inkább másfelé vették az irányt, s hagyták mulatni a belvárosban összegyűlt többgenerációnyi fesztiválozót.
Akik mulattak is becsülettel, talpalatnyi hely sem volt a színpadok előtt. Együtt énekeltük Reider Lackóval a Kossuth utcán című örökbecsű klasszikust, masszívan bólogattunk a Punnany Massif hegedűvel megspékelt akusztikus hip-hop buliján, széles mosollyal az arcunkon ugráltunk a Szentháromság térre egy csipetnyi Jamaicát csempésző Gentleman koncertjén, s rácsodálkoztunk a hazai és külhonból érkezett utcazenészek nagyszerűségére.
Ők, a sarkon összegyűlő s néhány embernek bazseváló muzsikusok jelentik az utcazene igazi kvintesszenciáját.
Még több fotóért klikk!
