Megőrizte a főúri világ hangulatát

Füzérradvány nevét 1262-ben említették először az oklevelekben, Rodowan néven. A pataki erdőispánsághoz tartozó királyi uradalom központja volt. Füzér várához tartozott, az Árpád-kortól a 17. századig többször cserélt gazdát. A török időkben elnéptelenedett, a 17. században a Károlyiak birtokába került.

A hosszú keleti szárny park felé néző homlokzata az épület legkarakterisztikusabb része a nyolcszög alaprajzú, romantikus stílusú toronnyal Fotó: Müller Anikó Hanga

A Károlyi-kastély mai épületének elődjét Réthey Péter építette a 16. század végén, melyet és a hozzá tartozó birtokot I. Lipót 1686-ban Károlyi Lászlónak adományozott, és vadászkastélyként, uradalmi gazdasági központként működött. 1843-ban Károlyi Ede örökölte, aki, miután nőül vette gróf Korniss Klarisszát, nagyszabású átépítésbe kezdett. A kastélyt romantikus stílusú reprezentatív épületté alakította át saját tervei alapján, Ybl Miklós közreműködésével, 1860-70 között.

A legendás asztal, amelyen aláírták a szatmári békét Fotó: Müller Anikó Hanga

Az erdők ölelte kastély kívülről a romantika, az eklektika hangulatát őrzi, ám pompás termeiben hamisítatlan itáliai reneszánsz és kora barokk belsőépítészeti részletek fogadják a látogatókat. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei 16-17. századi firenzei mesterek munkái, melyek hajdan itáliai reneszánsz palotákat díszítettek.

A park legkülönlegesebb fája az 1721-ben – más források szerint a 19. század közepén – ültetett gigantikus Rákóczi-platán Fotó: Müller Anikó Hanga

Károlyi Ede halálát követően 1879-ben fia, László örökölte a kastélyt, aki feleségével, gróf Apponyi Franciskával az addig csendes életet élő épület átalakításába kezdett. Úgy döntöttek, eredeti reneszánsz világot varázsolnak otthonukba. Csaknem két évtizedig gyűjtötték a reneszánsz és kora barokk díszítőelemeket, berendezési tárgyakat.

Bécs, Firenze, Velence híres régiségkereskedőitől bútorokat, textíliákat, művészi kőfaragványokat, ajtó- és kandallókereteket, domborműveket hozattak. A II. világháborút követő években ezek nagy része elkallódott, megsemmisült, de néhány tárgy visszakerült az 1990-es években ismét megnyílt kastélyba.

A neoreneszánsz szellemben alkotott építészeti terveket Albert Pio milánói születésű bécsi építész készítette 1907 körül. Ekkor nyerte el reprezentatív kialakítását a fekete-fehér-vörös színű márvánnyal burkolt folyosó és a két csavart vörös márványoszloppal egyedi szépségűvé varázsolt szalon.

Az emeletes, manzárdtetős épület déli és keleti főszárnya a földszintes északi keresztszárnnyal kis díszudvart alkot. A hosszú keleti szárny park felé néző homlokzata az épület legkarakterisztikusabb része. Középen emeletes lodzsa húzódik, ehhez csatlakozik a nyolcszög alaprajzú romantikus stílusú torony.

A zászlótartó kilátótorony kiképzése, a télikert félköríves, magas, osztott ablakai is a romantika hatását mutatják. A kastély nyolc terme látogatható. A földszinten a főúri világ hangulatát élhetjük át, megcsodálhatjuk az egykori könyvtárszobát, a szalont, a hálót, az ebédlőt, a márványmedencés fürdőszobát. Történelmi jelentőségű az íróasztal, melyen Károlyi Sándor kuruc tábornok aláírta a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békét 1711-ben.

Károlyi László élete végéhez közeledve fóti birtokára húzódott vissza, ekkor fia, István felesége, Windischgrätz Mária Magdolna, felismerve a rendkívüli igényességgel berendezett kastély különleges lehetőségeit, luxusszállónak alakíttatta át, amely 1938 és 1944 között fogadta az akkori magyar felső tízezer tagjait. A vendégek vadásztak, kocsikáztak, lovagoltak, úsztak, kirándultak, élményeiket a kandalló tüzének melegénél beszélhették meg, aludni baldachinos ágyba tértek.

A 19. század közepén az addigi gyümölcsöskertből és a kastélyt övező erdőrészből angol stílusú parkot alakítottak ki. A száznegyven hektáros kert - a kastélyhoz tartozó, elkerített rész tizenöt hektár - több száz éves faóriásairól híres. A legkülönlegesebb fa az 1721-ben - más források szerint a 19. század közepén - ültetett gigantikus Rákóczi-platán. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István ellenállási érdemeire való tekintettel visszakapta a család, 1948-ban ismét elvették, gyermekszanatórium, majd a sátoraljaújhelyi kórház TBC-szanatóriuma működött benne.

A műkedvelő építész hírében álló megrendelő, Károlyi Ede erőteljesen beleszólt az építészeti tervek megalkotásába, a csigalépcsőt és a zászlótartó szerkezetet magában foglaló kilátótorony tövében lévő emléktáblán is az ő nevét örökítették meg.