Itthonról az El Caminón

Ahogy rendesen, Raffai Csilla, mint házigazda üdvözölte a jelenlévőket. A vezető, Dukát Csilla zarándoktárs kalauzolásával maga a Szent Jakab-út, a hazai El Camino volt a téma. Szent Jakab az apostolok közül elsőként halt mártírhalált, a tiszteletére életre hívott zarándokút a Szentföld és Róma után a harmadik legismertebb zarándokút volt az elmúlt évszázadok során. Mivel a szent földi maradványai Santiago de Compostelában találhatók, névünnepén, július 25-én érnek be a zarándokok arra a helyre, ahol a csontok fölé először kápolnát, majd templomot és kolostort, később a ma is látható barokk stílusú katedrálist emelte az utókor. Mára a zarándokút járás reneszánszát éli, egyre többen indulnak el.

Céljuk előbbre jutni a belső úton is, hogy megtisztulva, megbékélve, szívükben örömmel térhessenek majd haza. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO világörökség részét képezi. Vonalát sárga nyilak, fésűkagyló rajzolatok jelzik, na és szakaszkilométerek, hiszen kinek-kinek más tempóban ugyan, de egy-egynapi járóföldre tagozódik az összesen megteendő út. Napi 25 kilométerrel kell általánosságban számolni, ha valaki arra kíváncsi, Budapesttől Lébényen át mennyi idő alatt éri el Santiagót. Az összes távolság 3210 kilométer. Az út többnyire ösvényeken, szántóföldeken, földutakon vezet, szépséges, korábban nem ismert tájakon, alkalmi közösségben, amelyben mindenki nagyon jól érzi magát. Ahogy hallottuk, célként azt érdemes kitűzni, hogy elérjük Santiagót, a lelki ajándék abszolút személyre szóló, segítséget pedig a Szent Jakab Baráti Körtől lehet kérni.

A lényeg: el kell indulni ahhoz, hogy meg tudjunk érkezni.