A Zwingertől a kolonnádokig - A jól összeszokott csapat több város nevezetességeit látogatta meg

Gyönyörű nyárias időt fogtak ki, a németeknél is olyan melegen sütött a nap, hogy kénytenek voltak az utasok a légkondit bekapcsolni a buszon. Természetesen volt függöny az ablakokon, de semmit nem lehetett volna látni a tájból, ha behúzzák.

Az első nap utazással telt, mert a végállomás volt a cél. 16 órára kaptak időpontot a Zwingerbe, a híres képtárba, hogy megnézhessék az egyik képkiállítást. Sajnos nem sikerült az eredeti terv szerint haladni, ugyanis több kilométeres kocsisor torlódott össze. A járművek egy sávban haladtak, végül kiderült, hogy egy kamion meghibásodott, ráadásul útkarbantartás is nehezítette a haladást. Kora este értek a városba. Egy közös séta a főtéren, majd szabadprogram következett. Kívülről nézegették az épületeket.

A téren sátrakat állítottak éppen, kordonnal kerítették el az egyes területeket, színpad épült, egyiken felszólalók beszéltek, a másik, amely fémből készült, esti koncertre hívta az érdeklődőket. Furcsa látvány volt ez a katolikus katedrális, a Zwinger parkja és más épületek közelében. Az Oktoberfestre készülődtek.

Másnap bőséges reggeli után indult a csoport városnéző sétára. Mivel kimaradt előző nap a Zwinger egyik képkiállítása, természetesen ezzel kezdődött a program. Végiglátogatni képtelenség, ha kevés az idő. Nem kaptak már a képtárba vezetőt, magyar nyelvű ismertető sem volt. Mindenki bolyongott egyik teremből a másikba a káprázatos festményeket nézegetve. Sokszor megszólalt a riasztó, mert aki közel hajolt, hogy megnézze, kinek az alkotása, mit ábrázol, mi a festmény címe, jelzett s máris két teremőr ott termett.

Ezután következett a városnéző séta, jobban lehetett látni mindent, mint előző nap kora este. A Frauenkirche épülete következett. A város nagy árat fizetett, több ezer bombát dobtak le rá a második világháborúban, rengeteg ember vesztette életét. A falak még ma is őrzik az iszonyú pusztítás emlékét. Drezda jelképét, az evangélikus templomot is találat érte. Adományokból építették újjá, felhasználták az eredeti köveket is. Mementóként hagytak egy darabot belőle a téren. 2005-ben szentelték fel.

Az idő szaladt nagyon, és továbbutazás következett a nemzeti parkba, amelynek területén találhatók a König-

stein és a Bastei kilátói, természeti szépségei, Könnyű túrával megközelíthető mindegyik. Miután Königstein városában rövid sétát tettek, az Elba partján megnézték az induló hajókat. Nagyon rendezettek a kis parkok, a boltok karnyújtásnyira vannak egymástól, a vendéglátóegységek szintén. Busszal mentek fel az erőd bejáratáig, innen pedig lifttel. Csodálatos a panoráma fentről. Látni az Elba folyó kanyarulatát, a hegyeket, településeket. Kihagyhatatlan élmény.

A Königstein erőd az Elba folyó mögött 248 méterre magasodik. Németország legnagyobb erődje a 13. században épült. Később, a tizenötödik században szász irányítás alá került. Nagy fal veszi körül, végig lehet járni, körülbelül egy kilométer hosszú. Az erődről az a hír járja, hogy bevehetetlen volt.

De igazából nem került arra sor sohasem, hogy meg kellett volna védeni. Itt rejtegették a drezdai képtár gyűjteményét, itt rejtőztek el - főleg magasabb rangú - emberek, ide zártak be olyan személyeket, akiket ki akartak vonni a forgalomból. Itt raboskodott a meisseni porcelán feltalálója társával együtt. Volt idejük kikísérletezni a porcelán anyagát, ezzel megdöntötték a kínai hegemóniát.

Mindkét háborúban tiszteket zártak ide a börtönbe. A történelem egy tiszt nevét említi, aki meg tudott szökni, ő Giraud tábornok. Sajnos a fegyverraktárba már csak bekukkantani lehetett, elfogyott az idő. Lefelé panorámalifttel is le lehetett menni. Miután megtekintették Szász-Svájc Nemzeti Parkjában található Königstein várát, ahonnan csodálatos panoráma nyílott a különleges táblás hegyekre, sziklaképződményekre, magára az Elba folyóra, nem maradhatott ki a Bastei sziklavilága, homokkő vára.

Az utazási iroda leírása alapján könnyű túrával, sétával az idősebb turisták is teljesíthetik. Ezzel nem is volt baj, csak mindig az időhiány okozott problémát. A meszes homokkő alakzatok mellett dús páfrányok, zuzmók, az égig érőnek tűnő fák kibújó gyökérzetükkel felejthetetlen élményt nyújtottak. És a friss, tiszta levegő, szinte kitágult mindenki tüdeje!

A parkba nem kellett belépőt fizetni. Többnyelvű tájékoztató tábla térképpel, leírással tette közérthetővé a látottakat. Jó érzés, hogy a magyar zászló is ott volt a többi nemzeté között!

Este Prága külvárosában szállt meg a csoport a repülőtér közelében. Hogy ne menjen simán a szobafoglalás, kérték a recepción a személyi igazolvány mellé a lakcímkártyát is. Többen nem vitték magukkal az útra. Az idegenvezetőnek köszönhető, hogy megoldódott a probléma. Nálunk, itthon is együtt érvényes a két okmány.

A következő nap reggeli után a csoport elindult a fürdők városába. Karlovy Vary Prágától 125 kilométerre található, busszal is jó körülmények között, viszonylag rövid idő alatt megközelíthető. Lényegében városnézéssel telt el az idő, míg az ivókutakhoz értek el. Ezek a kutak a kolonnádokban, más néven oszlopcsarnokokban találhatók.

Legendája, története van a városnak a régi időkből. IV. Károlyt vadászszenvedélye hozta a környékre. A vadászathoz kutyák is kellettek. Az ő őrzői, segítő állatai találtak meg egy föld alól feltörő buborékos forrást. A király úgy érezte, gyógyereje van a víznek. Elrendelte, építsenek köréje várat, házakat.

Kialakult a település, aztán fejlődött, róla nevezték el: Károly fürdőjét jelenti. Híres személyek kúrálták itt magukat, köztük a szívtipró Casanova, híres írók, költők, politikusok, s nemcsak fürdő, hanem ivókúra formájában is. A 90 Celsius-fokosan feltörő víz méregtelenítésre szolgál belsőleg, fürdőként pedig mozgásproblémákra. Sok kórház található itt. Az akkori arisztokrácia kedvenc helye volt.

Régóta filmfesztiválokat is rendeznek a városban, kiváló hely a tartalmas kikapcsolódásra.