Samsung Galaxy Note 4 - Pillanatnyilag az egyik legjobb készülékének számít

Az első dolog, amit erről a telefonról tudni kell, hogy tizennégy és fél centis képernyőátlós, óriási, egy kézzel kezelhetetlen készülékről van szó. A második dolog, amit erről a telefonról tudni kell, hogy pillanatnyilag a telefonos piac egyik legjobb készüléke.

A Note 4 tulajdonképpen minden jellemzőjében a maximumot hozza. Az óriási kijelző QuadHD-s felbontású, Super Amoled-es csoda, amin túlzás nélkül bármit és bár-hol lehet csinálni. Négymagos, 2,7 gigahertzes processzor, 3 giga RAM, 32 giga háttértár, 4K-s videó, ujjlenyomat-olvasó, pulzusmérő is van benne.

Ez a telefon úgy viszi a hátán a 4.4.4-es Androidot, hogy eszünkbe sem jut, hogy valami akadhat, lassulhat, bénázhat, mármint amíg az alapokat használjuk. Minden program azonnal nyílik, a böngészés sebességének a kapcsolat minősége szab csak határt, és tényleg nincs gond akkor sem, ha valaki nem szeret azzal bíbelődni, hogy a megnyitott böngészőlapokat be is zárja.

A Samsung csúcsmodelljének egy kicsit nagyobb, még erősebb és extrákkal megpakolt változata

A készülék egyik nagy újítása, hogy végre módunkban áll úgy használni a telefont, ahogy a számítógépet szoktuk: több ablakot egymás mellé rakva, azok között folyamatosan váltogatva. Az egyik megoldás, amikor két programot a vízszintesen kétfelé osztott kép-ernyő alsó és felső felére teszünk. A másik lehetőség, hogy egy, a kijelző tetejétől indított, keresztirányú húzással lekicsinyítjük a programot befoglaló ablakot, így feltűnik az, ami mögötte van. Az ujjlenyomat-olvasóval egy csomó szolgáltatást össze lehet kötni, viszont a megvalósítás kényelmetlen és időnként dühítő. Az olvasó a Home gombba van beépítve, el kell húznunk rajta az ujjbegyünket. Szemben például az iPhone-oknál használt módszerrel, ahol elég csak hozzáérinteni a gombhoz, itt húzgálni kell, és nem is mindegy, hogyan. A simítás mint mozdulat eleve megköveteli, hogy két kézzel fogjuk a telefont, a telefon a minta megadásánál ugyanis az ujjbegyünk oldalát nem szkenneli be.

Az S-toll egy kis műanyag ceruza, amivel elméletileg sokkal hatékonyabban használhatjuk a telefont. Eleve jegyzetelhetünk is vele. Egy előtelepített samsungos szoftver segítségével a telefon képes arra, hogy egy fényképen megkeresse a szöveges tartalmat, elemezze és szerkeszthető jegyzetté változtassa azt. Ez elméletileg a diákoknak lehet jó, akik a táblát lefényképezve sokkal interaktívabb tartalmat kapnak, de szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nagyjából mindent a telefonja kamerájával jegyzetel le úgy, hogy lefényképezi. A program működik, meglepően jól, egyes szövegelemekből még telefonszá-mokat is lehet kreálni, ami külön jó.

A Note 4-gyel a Samsung próbált biztosra menni, és mivel bőven volt hely és erő a telefonban, az eddig említett extrák mellé beraktak egy egészségügyi csomagot, az S Health-et. Ez kihasználja a hátsó kamera mellé szerelt vérnyomásmérőt, a háttérben számolja a lépéseinket.

A dobozban mellékelt gyorstöltővel az átlagosnál jóval hamarabb vissza tudjuk rángatni a halál széléről a telefont, fél óra alatt akár negyven százalékot is rádobhatunk az aktuális értékre. De a 3200 mAh-es akku nem félős, hiába az óriáskijelző meg a tucatnyi extra, zenehallgatás, telefonálás, netezés.

A Note 4-be szerelt kijelző és hátlapi kamera párosa pompásan használható. A képernyő felbontása és sebessége mellé gyors fotóautomatika társul, vagyis a fokuszálás és az exponálás is gyorsan megy. A készített képek jó minőségűek, még rossz fényviszonyok mellett is lehet jó felvételeket lőni.

A Samsung tehát folytatta azt, amit általában a Note-okkal szokott: kihozta az adott év samsungos csúcsmodelljének egy kicsit nagyobb, még erősebb és extrákkal megpakoltabb változatát, amiről mindenféle túlzás nélkül le lehet írni, hogy az adott év egyik legjobb telefonja. Vannak jól eltalált dolgok benne, például az S Health és a fantasztikus kijelző, és persze vannak véleményes dolgok. 215 ezer forinttól indul a független változat itthon, és ebben az árkategóriában tényleg nehéz neki ellenfelet találni.