Tudomány

2014.12.29. 19:00

Csillagászok elméletei a betlehemi csillagról

Veszprém - A csillagászati kronológia révén napjainkban az valószínűsíthető, hogy a betlehemi csillag egy különleges égi látványosság, a Jupiter és a Szaturnusz bolygók háromszori együttállásakor született.

Király Ferenc

Az MTA helyi bizottságának meghívására - az Űrkutatás sorozat részeként - nemrég a csopaki Szabó Róbert csillagász és a veszprémi Ladányi Tamás asztrofotós tartott előadást a Veab-székházban. Előbbi érdekes időutazásra hívta az egybegyűlteket, miközben aláhúzta: gondolatai azonosak az idén elhunyt csillagász és tudománytörténész, Ponori Török Aurél kutatásaival. Először Máté evangéliumából idézett, mint kiderült: a csillag legendájához az Újszövetség kötetei visznek közelebb. Eszerint Herodes király idejében bölcsek érkeztek keletről, hogy imádják a zsidók akkor világra jött királyát. Az eseményt egy fényes csillag megjelenése hozta tudtukra, az vezette őket az útjukon. De mi lehetett a betlehemi csillag? - tette fel a kérdést Szabó Róbert.

Krisztus születésével sok képzőművészeti alkotás foglalkozik, azokon a jászol felett üstökös csillag ragyog. Prezentációjában cáfolta, hogy a jelenség csillag, nóva, szupernóva, gamma-felvillanás, meteor, üstökös, nap- vagy holdfogyatkozás lett volna. A meteor csak másodpercekre ragyog fel, míg az üstökös szabad szemmel általában nem látható, ha mégis, csak rövid ideig. A betlehemi csillag ezzel szemben napokig vagy hetekig látszott, úgy, hogy a csillagok között nem mozdult. Minden bizonnyal a Jupiter és a Szaturnusz háromszori együttállása volt a jelenség, ami a Halak csillagképben történt a mai naptárak szerint időszámítás előtt hétben. A Jupiter a héber mitológiában királyi, a Szaturnusz pedig a zsidóság legfőbb csillagaként szerepelt, míg a Halak csillagkép a születés és a Messiás csillagképe volt. Krisztus születését Dionysius Exiguus apát tette mostani időszámításunk kezdőévévé, ám ha Jézus történeti személy volt, nem egyben, hanem néhány évvel előbb születhetett.

Az est hátralévő részében Ladányi Tamás a magyar mondavilág csillagképeiről beszélt, s mint mondta: hazánk néprajzi öröksége gazdag a csillagok és -képek elnevezésében. Az ősmagyar ég a nagy hősök, istenek és mesebeli alakok lakhelye, amit a Tejút köt össze a Földdel.

Előadásában kitért többek között a Göncölszekér, az Esthajnalcsillag és a Fiastyúk égi vonatkozására.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!