Tihany őrhelye a keresztény hit és kultúra megmaradásának

Már sokéves hagyomány, hogy a tihanyi apátságban ökumenikus közösségben imádkoznak minden szeptemberben a Balaton-felvidéki keresztények – protestánsok és katolikusok – a magyarság, a kereszténység és a keresztény magyarság jövőjéért, hálát adva egyszersmind mindazon elődökért, akik példát adtak a hitben való helytállásra, a hazaszeretetre.

Az ősi bencés monostor különösen is kiemelkedő helye, sőt őrhelye volt a keresztény hit és kultúra megmaradásának, ápolásának a történelem folyamán, hangzott el. Alapítója, I. András király ide temetkezett, sírja máig a magyarság szent helye. Az imádságos összejövetel kezdetén dr. Korzenszky Richárd perjel köszöntötte az egybegyűlteket, a környékbeli lelkészeket, Petrőcz Mária református, Riczinger József evangélikus lelkészeket Balatonfüredről és a katolikus paptestvéreket, valamint a könyörgés meghívott szónokát, Fabiny Tamást, a magyarországi Északi Evangélikus Egyházkerület püspökét.

A meghívott szónok: Fábiny Tamás, a magyarországi Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke (Fotó: Toldi Éva)

Az ökumenikus könyörgés liturgiájában igeolvasással szolgált Petrőcz Mária református lelkész és Czakó András bencés fogadalmas testvér. Igehirdetésében Fabiny Tamás püspök a krisztusi irgalmas szeretetről és a részvéttel teli hazaszeretetről elmélkedett Szent Máté evangéliuma alapján (9,36.). Már a népdalokban is felbukkan, mutatott rá, hogy az igazi hazaszerető ember a lankadásban, süllyedésben, vagy iga alatt szenvedő, a kárhozatban bujdokoló, sőt a bűnös hazát is részvéttel tudja szeretni. Isten irgalmas szeretete a követendő példa az ember számára, Isten a kereszten is részvétet tanúsít még a pribékekkel szemben is, és imádkozni tud gyilkosaiért: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Bibliai idézetekkel és magyar költők verseiből vett idézetekkel állított példát az egybegyűltek elé az irgalmas, részvétet kifejező hazaszeretet gyakorlására. Többek között Petőfi Magyar vagyok című versét, Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát, Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményeit idézte példaként az irgalmas szeretet gyakorlására, s Kölcsey Himnuszát, nemzeti imánkat, amely áldáskéréssel kezdődik, és epilógusában Isten szánalmáért esd. Az ökumenikus könyörgés a Miatyánk közös imádságával és a felekezetek himnuszaival, majd az apátsági altemplomban I. András királyunk sírjánál való tisztelgéssel zárult.