Sok a tévhit az öröklésről és a végrendelkezésről

Komoly gondot okoz, hogy több százezer fiókban lapuló végrendeletet egyáltalán nem látott közjegyző vagy öröklési ügyekben jártas jogász, ezért erősen kétséges, hogy ezek megfelelnek a törvényi elvárásoknak, ha egyáltalán előkerülnek a hagyatéki eljárás során – olvasható a Magyar Országos Közjegyzői Kamara sajtóközleményében.

A közlemény szerint az elmúlt tíz évben több mint duplájára nőtt a Végrendeletek Országos Nyilvántartásában évente regisztrált végintézkedések száma, 2016-ban csaknem tíz százalékos volt a növekedés az előző évihez képest, összesen 5902 végintézkedésekkel kapcsolatos bejegyzést tettek a rendszerben. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara összesítése szerint a végintézkedések több mint 93 százaléka végrendelet, kevesebb mint 7 százaléka öröklési szerződés. Az adatok szerint négy regisztrált végintézkedésből közel hármat közjegyzőnél írnak.

Több mint 300 ezer lehet a száma azonban azoknak a "házilag készült", otthoni fiókok mélyén heverő végrendeleteknek, amelyeket soha nem látott közjegyző. Nem csak az a baj ezekkel, hogy nincsenek bevezetve a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába, ezért nagyrészt soha vagy csak hónapokkal a hagyatéki eljárás lezárását követően kerülnek elő, hanem az is, hogy igen magas köztük az érvénytelen vagy alakilag hibás dokumentum.

A kedvező tendenciák ellenére nemzetközi összehasonlításban még mindig rendkívül alacsony a hazai lakosság végintézkedési hajlandósága: míg az Egyesült Államokban a felnőtt korú lakosság közel 45 százaléka rendelkezik valamilyen végintézkedéssel, addig Magyarországon ez az arány csupán 4 százalékra tehető.

Klempa Éva közjegyző lapunk kérdésére elmondta, tapasztalatai szerint Pápán és a környező településeken alacsonynak mondható a végrendeletek száma. – Ennek az az oka, hogy az emberek általában elfogadják a hagyaték törvényes rend szerint történő átadását, ami azt jelenti: a legtöbb esetben a leszármazók örökölnek. Ha nem szeretnének ettől eltérni az örökhagyók, nem kell semmit sem tenniük, hiszen az öröklés automatikusan bekövetkezik a törvényes rend szerint – mutatott rá Klempa Éva.

Mint mondta, akkor van szükség végrendeletre, ha az örökhagyók azt szeretnék, hogy ne érvényesüljön a törvényes öröklési rend. – Előfordulhat, hogy az örökhagyó szeretné valamelyik leszármazót, vagy akár több leszármazót is kizárni az öröklésből. Ilyenkor az örökhagyók tehetnek egy olyan speciális rendelkezést, mely szerint ők valakire hagyják a vagyonukat, más személyeket pedig kizárnak abból. Ezt megtehetik úgy is, hogy a vagyonukat oly módon osztják el, hogy valamelyik leszármazónak ne jusson.

Ez a kizárás. Ha pedig kifejezetten úgy kívánnak rendelkezni, hogy ne részesüljön valamelyik leszármazó a vagyonból, akkor kitagadhatják. Azonban törvényben megjelölt súlyos okoknak kell fennállni ahhoz, hogy kitagadható legyen egy köteles részre jogosult leszármazó – hangsúlyozta a közjegyző. Hozzátette, ha egy leszármazót vagy házastársat kizárnak az öröklésből, az a személy az úgynevezett köteles részre még igényt tarthat.

Klempa Éva pápai közjegyző

– Az új Polgári Törvénykönyv jelentős változásokat hozott a túlélő házastárs öröklésére vonatkozólag. Röviden összefoglalva: ha az örökhagyó házasságban élt, akkor különbséget kell tenni aközött a vagyon között, amit az örökhagyó és a házastárs együtt használtak. A közösen használt lakóházat a leszármazók öröklik, de rákerül az ingatlanra a túlélő házastárs a holtig tartó haszonélvezeti joga.

Minden más vagyon tekintetében – legyen az például szántóföld, nyaraló vagy autó – úgy örökül a túlélő házastárs, mintha ő is egy következő gyermek lenne. Tehát ha van két gyermek a családban, akkor ő egy harmadik gyermeknyi részt fog örökölni. Míg a korábbi szabályozás szerint a túlélő házastárs, ha volt leszármazó, mindig csak haszonélvezetet, azaz özvegyi jogot örökölt – tájékozatott Klempa Éva.

Kifejtette, annyi a különbség a régi özvegyi jog és jelenlegi holtig tartó haszonélvezeti jog között, hogy korábban, ha esetleg újra férjhez ment az özvegy, elveszítette az özvegyi haszonélvezeti jogát. Most pedig függetlenül attól, hogy élettársi kapcsolatot vagy házasságot létesít az özvegy, holtáig megilleti az adott ingatlanon a haszonélvezeti jog, amelyre bejegyezték a hagyatéki eljárás során.

Klempa Éva megjegyezte, a haszonélvezeti jog nem gátolja meg az ingatlan eladását, viszont csak haszonélvezettel lehet eladni. – A haszonélvezeti jogától nem lehet megfosztani a haszonélvezőt, csak ha ő önként lemond erről a jogáról. A haszonélvezőnek nem kell aláírnia az adásvételi szerződést, és a hozzájárulását sem kell adnia, viszont arra sem kötelezhetik, hogy az ingatlant elhagyja, amíg ő azt nem szeretné – magyarázta.

A pápai közjegyző rámutatott, élettársi viszony esetén sajnos ritkán foglalják végrendeltbe a felek az élettárs öröklését, mert nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az élettársi kapcsolat nem eredményez öröklést. – Sem haszonélvezeti jogot, sem tulajdonjogot nem örököl az élettárs. Többször felteszik a kérdést, hogy miért nem, hiszen már 15 éve együtt élnek. Nincs jelentősége annak, hogy a felek hány éve élnek együtt élettársi kapcsolatban, ettől még nem következik be az öröklés. Mindenképpen érdemes lenne ilyen esetben az élettársra nézve végrendeletet készíteni, ha azt szeretné a másik fél, hogy az élettársa részesüljön a hagyatékából – tanácsolta Klempa Éva.

Elmondta, a végrendelet elkészítésének három formája van. – A legegyszerűbb mód, ha valaki a végrendeletet az elejétől a végéig saját kézírásával maga írja, és aláírja. Ilyenkor tanúkat sem kell alkalmazni. Ez egy teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. Vannak azonban bizonyos előírások, amikre oda kell figyelni. Ha több oldalból áll a végrendelet, azokat be kell sorszámozni, és mindegyik oldalt alá kell írni, illetve dátummal ellátni.

A második eshetőség, ha valaki más írja meg a végrendeletet, vagy géppel írják. Ilyenkor a végrendelkezőnek két tanú előtt kell aláírni a végrendeletet, vagy pedig el kell ismernie a tanúk előtt, hogy a dokumentumon az ő aláírása szerepel. A tanúknak nem kell tudni bizonyítani azt, hogy mi van a végrendeltben, illetve nem is kell ismerniük a tartalmát. Szükség esetén azt kell bizonyítaniuk, hogy ismerik a végrendelkezőt, és előttük írta alá, vagy az aláírását előttük elismerte a sajátjának. A tanú azonban nem lehet olyan személy, aki a végrendelkező örököse, illetve az örökös hozzátartozója. Végezetül a harmadik típus a közjegyzői okiratba foglalt végrendelet – tudtuk meg. A közjegyző hozzátette, természetesen ügyvéd is készíthet végrendeletet, ami teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt végrendeletnek minősül.

Klempa Éva ismertette az öröklési szerződési és a végrendelet közötti különbségeket is. – Az öröklési szerződést örökhagyó és az örökös köti, és a nevében is szerepel, hogy ez egy szerződés. Ebben arra vállal kötelezettséget az örökhagyó, hogy örökösévé teszi azt a felet, akivel ő szerződést köt. A másik szerződést kötő fél pedig vállalja, hogy ezért cserébe az örökhagyót élete végéig valamilyen segítségben részesíti. Ez lehet természetbeni és anyagi segítség is, erről a szerződő felek állapodnak meg. Amikor egy ingatlanról rendelkezik öröklési szerződésben az örökhagyó, az ingatlan akkor kerül az örökös tulajdonába, ha az örökhagyó meghal. Ilyenkor is le kell folytatni egy szabályos hagyatéki eljárást, majd az öröklési szerződés jogcímén történik meg a hagyaték átadása az örökös részére – fejtette ki.

A közjegyző hozzátette, az öröklési igények nem évülnek el, ha az örökhagyó halálakor lefolytatják a hagyatéki eljárást, és ezt követően kerül elő egy végrendelet, akkor az örökösök kérhetik, hogy a végrendelet alapján megváltozzon a korábban megtörtént hagyatékátadás. Erre a végrendelet előkerülésétől számított egy éven belül van lehetőség. – A hagyatéki eljárás kezdetekor a közjegyző mindig megnézi az országos közjegyzői nyilvántartásban, hogy az örökhagyó végrendelkezett-e. Ha ugyanis közjegyző készít végrendeletet, akkor mindig bejegyzi azt a végrendeleti nyilvántartásba, ahonnan ez a dokumentum nem vész el. Ha pedig az örökhagyó olyan végrendeletet készített, ami nincs bejegyezve a nyilvántartásba, akkor annak a végrendeletnek mindenképpen elő is kell kerülni ahhoz, hogy fel lehessen használni – hangsúlyozta.

Klempa Éva elmondta, véleménye szerint hazánkban a végrendeletek alacsony száma annak tudható be, hogy Magyarországon az emberek többsége elfogadja és jónak tartja, hogy elsősorban a gyermekei örököljenek. – Mivel a törvény is támogatja ezt, így az esetek többségében érvényesül az örökhagyó szándéka, akinek ilyen esetben nem szükséges végrendeletet írnia, vagy közjegyzőhöz fordulnia, hiszen nem fűződik hozzá érdeke.

Élettársi kapcsolat esetében azonban fontos lenne végrendeletet készíteni, illetve abban az esetben, amikor az örökhagyónak nincsen leszármazója, testvére, csak nagyon távoli rokonai élnek, akikkel esetleg nem is tartotta a kapcsolatot. Ilyenkor célszerű végrendeletet készíteni, mely alapján az örökhagyó olyan személynek juttathatja a vagyonát, aki hozzá a legközelebb áll – javasolta a pápai közjegyző. Klempa Éva hozzátette, azt tanácsolja, hogy kétség esetén az érdekeltek egy olyan jogásztól kérjenek segítséget, aki ezzel a jogterülettel foglalkozik, mivel a laikusok által javasoltak nem biztos, hogy helyesek.