2017.03.17. 15:55
Kerékpárral a nagyvilágban - A hosszú távú tekerésre "meg kell érni"
Veszprém- A hosszú távú túrázás a negyven és ötven felettiek sportja. Akkorra érik meg az ember arra, hogy világot akar látni, van hozzá pénze, és talán megvan hozzá a kondija is. A fiatalok nem kaptak még rá erre, meg kell hozzá érni - mondja Meggyesi Imre
Biciklicsengők hangjával kezdődött a Világjáró Klub legutóbbi élménybeszámolója, mivel a kerékpározás két megszállottja érkezett az egyetem központi kollégiumába. Bár más stílusban tekernek, megtettek jó néhány nagy európai túrát, igaz Imre véleménye szerint: Tamás már Londonban járt, amikor ő még csak konzervesdobozt húzott maga után - utalt a kettejük közötti korkülönbségre az ifjabb előadó. Ennek ellenére a Prága-Bécs, a Passau-Bécs vagy például a Split-Dubrovnik útvonalat mindketten teljesítették. Tették ezt külön-külön, és Tamás általában 8-10 évvel korábban, de élményeiket együtt elevenítették fel, fényképekkel és érdekes történetekkel fűszerezve.
László Tamás a hatvanas éveiben járó veszprémi kerekes, és a Balatonalmádiból érkezett Meggyesi Imre előadása hasznos tanácsokkal kezdődött. Kiderült, hogy a legfontosabb kellékek a kétkerekű túrához: a kerékpár, a sisak és a nyereg. Utóbbi rossz megválasztásával örökre tönkretehető az ember és a járgány viszonya. Az is kiderült, hogy a tervezésre is nagy hangsúlyt kell fektetni, nehogy egy hét múlva érjen oda az aznap éjszakára kinézett szállásra a kerékpáros.
A bicajt szakszerűen fel kell készíteni egy hosszabb túra előtt, és az utasa sem ugorhat csak úgy a nyeregbe. Egy rendszeresen megtett Almádi-Veszprém túra alkalmas a fizikai felkészítésre.
László Tamás életének 18 éves kora óta része a kerékpározás Fotó: családi
- A hosszú távú túrázás során találkoztunk elvétve, mutatóban fiatallal, de zömében a negyven és ötven felettiek sportja ez. Akkorra érik meg az ember arra, hogy világot akar látni, van hozzá pénze, és talán megvan hozzá a kondija is. A fiatalok nem kaptak még rá erre, meg kell hozzá érni - vélekedik Meggyesi Imre. Legutóbb Gran Canariát vette célba, ami egy érdekes hely kerékpáros szempontból. Hasonlatként elmondja, hogy ha valaki járt már a Bakonyban, akkor azt függőlegesen szorozza meg hárommal. Ott vízszintes nincsen és kétezer méter a teteje. Vagy száguldás van lefelé, vagy mászás felfelé. Amatőrök ide még véletlenül se menjenek - tanácsolja.
László Tamás 1952-ben született és a kerékpározás 18 éves kora óta része az életének. Tavaly nyáron három túrán vett részt, melyek során naponta legalább 60-100 kilométert tett meg.
- Ha elmegyünk egy távoli pontra, és naponta hegyen-völgyön tekerünk, az fizikai és szellemi felkészültséget igényel. Az eddigi nagy külföldi túrákon, amiken részt vettem, az átlagéletkor a középkorosztály volt. Sajnos két biciklitúra között még nekem is dolgozni kell - meséli nevetve. A korával kapcsolatban hozzáteszi még, hogy a naptár mindig többet mutat, de fizikailag és egészségileg ötvenesnek érzi magát.
A közös beszámoló tanulsága volt még, hogy minden kerékpáros tegeződik, illetve, hogy az autós vagy buszos utazáshoz képest ötszörös az élmény, ha kerékpárral járjuk be ugyanazt az útvonalat.