Új mezőny és mez - Szimpatikus, összetartó csapat a veszprémieké

A lányok egyenpólóban feszítettek, vállukon egyentáska lógott, és egyébként is kedvesen, izgalommal vegyes érzelmekkel beszélgettek a buszon. Időnként megcsörrentek a mobiltelefonok, de a figyelmet az utazás közben lejátszóba csúsztatott filmek kötötték le. Az odaúton jól sikerült a választás (Másnaposok), de visszafelé a 40 éves szűz többeknél kivágta a biztosítékot, ami jelzi a csapat jó ízlését.

A hajdúsági fővároshoz közelítve Gyurka János mágnestáblával a kezében hátrasétált és igyekezett átismételni a játékosokkal a héten tanultakat. Persze mindenki tisztában volt vele: az első meccsen a taktika is fontos, de ami igazán befolyásolhatja a történéseket, az fejben dől el.

Visszatérve a mezekhez, a veszprémiek vadonatúj garnitúrája mutatós, még akkor is, ha napokkal a meccs előtt érkezett csak meg. Szereléstől függetlenül az első félidőben sajnos nem állt össze a kép, a vendégek ijedten, berezelve kezdtek, így aztán hamar éneklésre kárhoztatták a szurkolókat, akik néhány perc elteltével szinte a győzelemért éltethették kedvenceiket.

Kapaszkodót csak szünet után nyújtottak a veszprémiek, amit Komáromi Ákos, az egykori debreceni női sikercsapat edzője is tárgyilagosan elismert.

- A mi csapatunk a dobogón lesz - értékelt a szakember -, a veszprémiek nagyon megilletődötten játszottak, de a második játékrészben már első osztályú erényeket csillogtattak.

Szomorú következménye volt a debreceni kirándulásnak, hogy Smidéliusz Júlia bokája a 13. percben kifordult, biztos, hogy néhány napot pihennie kell.

Úgy tűnt, hogy a veszprémi mester higgadtsága nagy segítség a lányoknak, hiszen különösen az első félidőért egy vehemensebb tréner leordíthatta volna a csapatot a padlóra. Gyurka azonban nem ilyen típus, mérkőzés közben és utána is megfontoltan fogalmazott és próbált lelket önteni játékosaiba.

- Fontos, hogy hazafelé ne viháncoljanak a lányok, de az sem jó, ha mindenki lehorgasztott fejjel ül - mondta indulás előtt Gyimesi Károly, a klub tiszteletbeli elnöke.

Nos, a csapat ugyan nem hallotta ezt, mégis megfelelt az elvárásoknak. Többször szóba került már a szombati találkozó is, ahol a Békéscsaba lesz az ellenfél. Az sem kizárt, hogy kissé nagyobb játékerőt képviselnek a debrecenieknél...

- Türelem, türelem, ezt kell szem előtt tartani. Hosszú és nehéz percek, órák várnak még ránk, de én bizakodó vagyok - foglalta össze az első vereség tanulságait Gyurka János.

Az viszont már örökre elvehetetlen ettől a csapattól, hogy tizennyolc esztendő szünet után ismét az első vonalban képviselték a veszprémi női kézilabdát. Halkan kell megjegyezni, hogy amikor 1966-ban először szerepelt az NB I-ben a megyeszékhely közössége, akkor a bajnokság végén a tizenegyedik helyen végzett, ami most a kieséssel lenne egyenlő, tehát ennél több és jobb kell.