Sport

2015.02.06. 14:11

Kiss Balázs: Néha hiányzik a sportág hangulata

Régen vártam üzenetet ilyen izgalommal. Telefonon "kergettük" egymást Kiss Balázzsal, Veszprém kalapácsvető olimpiai bajnokával, Európa-bajnoki ezüstérmesével. Aztán megjött az sms: ha most hívsz, tudunk beszélgetni.

Donát Tamás

Jó volt újra hallani Atlanta (1996) legjobbját, hiszen régen találkoztunk. Munkája miatt Budapest a központja és a sporttól is eltávolodott az évek alatt. Legalábbis a versenysporttól. De vidámnak, kiegyensúlyozottnak hallatszott.

- Ingatlanfejlesztésekkel, értékesítésekkel foglalkozom, természetesen nem egyedül, hanem társakkal, csapatban dolgozunk. Sok a munka, ezért nehezebb az időpont egyeztetés - mondta Kiss Balázs. - Amikor először csengettél, akkor is egy tárgyalás közepén voltam, azért küldtem csak üzenetet. Ráadásul egy cseppet sem könnyű szerződésről van szó, mert az érdeklődő külföldi.

- Velük nehezebb, mint a magyar partnerekkel?

- Egyáltalán nem. Sőt! Ők odajönnek egyenesen és megmondják mit szeretnének. Nálunk még mindig vannak rossz beidegződések. A hazai üzletemberek is tudják mit akarnak, csak keresik az áttételeket. Valakit, vagy valakiket,akiknek segítségével juthatnak el a célig. Legutóbb ezt a két gondolkodás módot kellett összhangba hozni. Ráadásul angolul. Bevallom, nagyon elfáradtam a végére. Két hét alatt kell pontot tenni az ügy végére ezért nagy a hajtás.

- Aki Amerikában tanult hosszú évekig és ott szerzett diplomát marketing-menedzser szakon, annak egy ilyen feladat nem okozhat problémát.

- Húsz éves voltam akkor és valóban mindent magamba szívtam, amit tudni kell. Talán emlékszel arra, hogy amikor hazatértem, néhányszor cikiztek azzal, hogy akcentussal beszélem a magyart. Nos, ez többek között azért volt, mert igyekeztem professzionálisan megtanulni az angolt, és úgyis gondolkodni. És amikor visszatértem, nehezebb volt az átállás. Manapság pedig néha elő kell venni az "amerikai" gondolkodás módot az üzleti sikerért. Ilyenkor a társaim engem tolnak előre tárgyalni. S bizony, időnként szellemileg elfáradok.

- Mi az ellenszere ennek egy volt élsportolónak, olimpiai bajnoknak?

- Természetesen a sport. Jobb időben legalább tíz kilométeres futás a Duna-parton. Nagy hidegben, hóban, latyakban az edzőteremben fizikálisan is karban tartani magam Legutóbb Zacher Gábor toxikológussal voltunk egy közös előadáson. Ő is nagy futás mániás. Tőle tudom, hogy a rendszeres, legalább fél órás futással az agy olyan anyagokat termel, amely akár a gyógyszereket is kiválthatja bizonyos betegségekkel. Ilyen erős a regeneráló hatása a sportnak, a futásnak. Bátran ajánlom mindenkinek én is.

- Az a mondat "megvan" még, hogy "hoztam nektek valamit" és több ezer veszprémi sportbarátnak megmutattad az atlantai olimpián nyert aranyérmedet a városháza előtt?

- Hogyne! Felejthetetlen élmény. Nagyon meghatódtam. Nem számítottam rá. Már csak azért sem, mert Kun László, a VEDAC akkori ügyvezetője megígérte, hogy nem kell sehova mennem, nyugodtan pihenhetek és majd lesz egy kis ünnepség valamikor. Tudni kell, hogy éppen akkor érkeztem haza. Ezzel szemben ott volt rengeteg ember és engem ünnepeltek. Ezt soha nem lehet elfelejteni. Nagyjából egyébként tényleg csak azt a mondatot tudtam elmondani.

- Akkor az volt a legfontosabb! Ilyet azóta sem tudott senki sem mondani a megyeszékhelyen. A győztes "kalapács" a városháza aulájának falát díszíti. Veszprém díszpolgárainak sorában ott van Kiss Balázs fényképe is.Megmutatva az utókornak a fantasztikus siker szerzőjét. Halványul, múlik az érzés?

- Érdekes módon, néha engem is meglepve, a sport része kicsit igen. Az emberi teljesítményé viszont nem. Megvalósítottam valamit, amiért nagyon sokat dolgoztam.

- Van egy hihetetlenül értékes fotó a klub ügyvezetőjének falán. Három olimpiai kalapácsvető bajnok néz vissza az előtte megállókra. Csermák József, Zsivótczky Gyula és Kiss Balázs. Van róla másolat?

- Természetesen. Sportágam tradicionális magyar versenyszám az olimpiákon, fantasztikus sikerekkel. Büszke vagyok arra, hogy e nagyszerű sportemberekkel egy fényképen szerepelhetek. Még arra is emlékszem, hogy mikor és hol készült.

- Szerencsére vannak veszprémi követők. Tudja Juli kifejezetten miattad választotta a kalapácsvetést. Némi túlzással Orbán Éva pedig őt követve. Aztán ott van Pásztor Bence, Hudi Ákos és a többiek, akik mostantól dobó akadémiai rendszerben fejlődhetnek tovább.

- Valamennyire azért képben vagyok az otthon történtekről. Tudom, hogy Zentai Tibor kikkel dolgozik, hogy Tudja Juli visszatért segíteni. Tisztában vagyok vele, hogy Orbán Évi a negyedik olimpiájára készül és Fertig Fruzsina is nagyon tehetséges fiatal. És figyelem a srácok eredményeit is. Juli és Évi bejárták azt az utat, amit én. Amerikában tanulhattak, sportolhattak, diplomázhattak.  Örülök, hogy ilyen kiemelt figyelmet kap a veszprémi dobó szakág, a kalapácsvetés.Fontos, hogy legyen megfelelő szakember képzés, hogy a versenyezők megkapják a feltételeket, hogy sikeresek lehessenek.S persze, hogy a külföldön szerzett tapasztalataikat hasznosítani tudják itthon.Néha jó lenne otthon lenni. Kimenni a stadionba. Egy kicsit együtt lenni az utódokkal. Kizárni a külvilágot. Újra érezni sportágam hangulatát,lüktetését.

- Kiss Balázsra mikor számíthat a magyar atlétika, a kalapácsvető szakág?

- Egyelőre még nem tervezem a visszatérést.

- A családlátogatás belefér a sűrű programba?

- Igen. Ha két hétig nem jelentkezem, már szól a telefon apuéktól, hogy látni szeretnének. Aztán édesanyám elkezd etetni, aminek nem tudok ellenállni. És ezzel tönkre teszek mindent, amit előtte megvalósítottam a Duna-parti futásokkal, a konditermes edzésekkel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!