A "száguldó erőd" a Fradinak is nemet mondott

Ha egyetlen kifejezéssel kellene jellemezni játékát, az egyik Steven Seagal film címe a legtalálóbb: a száguldó erőd. Olyan gyors volt a labdával, ha megindult a kapu felé, utolérhetetlen maradt. Helyzeteit pedig rendszerint gólra váltotta.

-Remek közösség volt a miénk, különösen az a csapat, amelyikkel végig dobogóközelben voltunk, s végül a negyedik helyen végeztünk az NB II-ben -emlékezett vissza Cserna Sándor, aki jobbszélsőként, majd ékként is riogatta az ellenfelek kapusait. - Az "aranycsapatunkban" Bujtor védett. Brezánszki, Okolenszky, Czibik, Csikon játszott előtte a védelemben. Hollenczer, Kovács II. Attila és Turi futballozott a középpályán. Elöl Naggyal és Udvardival alkottuk a csatársort.

Cserna Sándor szerint valamit nagyon elrontottak az utánpótlásképzésben

-A régi emlékek között felsejlik egy örökké emlékezetes, nagy csata a kaposváriak elleni párharc. Két meccsen hat gólt rúgott nekik idegenben.

-Ez egy valóban érdekes történet. Ha jól emlékszem, a bajnokság utolsó fordulójában 8-3-ra megvertük őket. Nekünk nagyon kellett győzelem, hogy bentmaradjunk. Nekik az előző fordulóban eldőlt, hogy nem juthatnak fel az NB I-be. Teljesen szét estek arra a meccsre. Szerencsénk volt, hogy így alakult, mert egy ki-ki összecsapáson nem tudom mi lett volna az eredmény.

-A következő bajnokság első fordulójában ugyan ez volt a párosítás. Ismét három gólt lőtt ötezer néző előtt. Azért ez nem rossz ajánló levél egy vérbeli csatártól.

-Most, hogy így mondja, tényleg több helyről is megkerestek az élvonalból. A legrangosabb kétségtelenül a Fradié volt. Az egyik meccs után Géczi István, a sokszoros válogatott kapus kérdezte, hogy lenne e kedvem náluk játszani? Kinek ne lenne Nyilasiékkal együtt futballozni - kérdeztem vissza, s már nyújtotta is az átigazoló lapot,hogy írjam alá. De nem tettem, mert más szóba sem került a szerződtetésemmel kapcsolatban. Néhány nappal később olvastam a Fradi edzőjének, Friedmanszky Zoltan nyilatkozatát, a nevem említésével, hogy vajon miért nem vonzó a Ferencvárosba jönni játszani egy másodosztályú csapatból. Pusztai László helyére vittek volna.

-Hívta a Dunaújváros is plusz huszonötezer forintért, de oda sem ment.

-Az Ajka elnöke, Csiszér Sándor megkérdezte, hogy ha nem titok, milyen ajánlatról van szó, ami annyival jobb, mint a miénk. Mondtam neki, hogy huszonötezer forintért vehetek bútort a Duna-parti városban. Gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta, azt megadjuk mi is és maradtam. Azért azt tudni kell, hogy az akkori huszonötezernek más volt az értéke, mint a mostaninak.

-A tatabányai Kiprich, Plotár, Vincze csatársort is "megbonthatta" volna, mégsem tette, talán megijedt a nagy lehetőségtől?

-Nem voltam ijedős sohasem. De ez a kérés éppen akkor érkezett, amikor éppen csak belenőttem a harmadik vonalba. Az váltás akkor nagyon nagy ugrásnak számított volna huszon évesen. Hiszen egy évvel ezelőtt még a megyei első osztályban játszottam.

-És a Nyíregyházának miért mondott nemet?

-Oda régi edzőnk hívott Turi Lacival és Czibik Gézával együtt.A kupaktanács végül úgy döntött, hogy maradunk. Nagyon messze volt. Ráadásul a minket invitáló szakvezetőt három hónap után felmentették. Pedig ott valóban nagyságrendekkel jobb pénzt ígértek. Háromszor annyi fizetést, dupla pontpénzt. A feleségemnek olyan állást, amiért dolgozni sem kell,csak utalták volna a fizetését.

-Vitte volna még az NB I-be  a PVSK, a MÁV Előre és a Haladás is. Mégis Ajka volt a végállomás. Ez magyarázatra szorul.

-Voltak időszakok, amikor hosszantartó sérülésekkel bajlódtam. Hosszú hetekre kidőltem a játékból. Kétszer operálták a térdemet, elszakadt a lovaglóizmom is. Ezekből újra fel kellett épülnöm. Valóban ennyi ajánlatom volt a legmagasabb osztályból, de nem mindig volt annyival jobb, hogy az ember a családjával elinduljon.

-Ráadásul nagyon erős volt az akkori háromcsoportos NB II. Izgalmas megyei rangadókat láthattak a szurkolók. Várpalota, Pét, Fűzfő, Tapolca, Veszprém is egy mezőnyben szerepelt.

-Nagy csatákat vívtunk egymás ellen.A szurkolók különösen felhergelték magukat az Ajka-Veszprém meccsre.Mi játékosok egyébként jó kapcsolatban voltunk. Mátyás Józsival, Jugovits Lajossal és a többiekkel mindig jókat dumáltunk, zrikáltuk a egymást. A pétiekkel is rendszerint szikrázó összecsapásokat játszottunk. Igazán szép emlékek ezek.

-Teljesen elszakadt a futballtól, edzősködésen nem törte a fejét?

-Foglalkoztam gyerekekkel Ajkán. Most is van ajánlatom a megyéből. Csabrendeken úgy gondolják, legyek én az edző. De azt hiszem, megköszönöm szépen az ajánlatot. Több, mint tíz éve vagyok egy vakolatgyártó cég bemutató embere. Jól érzem itt magam, nagyon rendesek velem. Időnként megnézem a fiam meccseit. Robi a Devecser mestere.Ő egyébként a kitartásomat, a gyorsaságomat, a lelkesedésemet örökölte.Balázs fiam nagyon tehetséges volt, de nem tudott elég alázatos lenni a futballal szemben. Meggyőződésem, hogy ez a legnagyobb gond a mai futballban.Amíg nem lesz szemlélet változás ezen a téren, nem tudunk előrelépni.Az utánpótlásképzésben valamit nagyon elrontottak. Nem most, legalább huszonöt éve.

-Ha már itt tartunk, ki volt a legjobb edzője?

-Emberileg Magyar György, aki mindent igyekezett kiharcolni nekünk. Szakmailag Glázer Róbert. Ő tőlünk ment Ménfőcsanakra. Utána Veszprémbe, ahol NB I-es csapatot épített. Biztos vagyok benne, ha ez fordítva történik, akkor Ajkán velünk van elsőosztályú együttes. De ez már történelem.