A legkisebb királyfi és a focisárkány

A Dárdai-sztori nem bizonyít más, mint azt, hogy a magyar futballszeretők még mindig hisznek a mesékben. Bevallom, nekem is szimpatikus a történet. Írtam is már erről, fiatal, ambiciózus, profi edző, aki ráadásul képes is letenni valamit az asztalra. Hazai fülnek szokatlanul nyíltan és őszintén beszél, a játékosai pedig tiszta szemmel követik őt bárhová. A szurkolók is mögötte vannak. Fontos dolgok.

Tipikus karaktere a legkisebb királyfinak, aki más mint a bátyjai. Ügyesebb, rafkósabb náluk, neveti a veszélyt és elbánik a gonosszal. Szép mese. Kár, hogy a magyar labdarúgás nem mese.

A magyar labdarúgás problémája jóval mélyebb annál a kérdésnél, mint az, hogy ki legyen a szövetség kapitány.

Ez kétségkívül fontos dolog, de félek, hogy az örömteli pillanatokat hozó Dárdai megint csak eszköz, játékszer, alibi lesz a rendszerben. Aztán a magyar focisárkány szépen őt is befalja, mint a többieket (a bátor, de egyszerű parasztfiút és az idegen földről érkezett hercegeket), és nem marad se királyfink, se mesénk. Érdekes, hogy jelen pillanatban az előbbit féltem jobban.