Ez az igazán öngyilkos játék

Ezt még lehetne bátornak is nevezni, ám azt, hogy még arról se legyen elképzelésük, kiket kívánnak megmenteni, tényleg csak inkompetensnek lehet titulálni. Megjelent a mostanában méltán népszerű ámbrás cet kihívás méltó kihívója, a zöld elefánt. Először is értékelnünk kellene - minimum egy erős kettessel - azt, hogy jó célt kívánt képvisel-ni vele alkotója.

Az egyetlen probléma, hogy kis túlzással élve nemhogy megoldást talált a problémára, hanem egy majdnem ugyanannyira hatékony öngyilkos lélekölőt fejlesztett ki a kedves alkotó, mint a kék bálna. Ugyanis a zöld elefánt nem a depresszív alanyokra jelent komoly veszélyt, hanem az egészséges, érző és gondolkodó emberekre. Nem kívánom kedves olvasó, hogy tekintse meg eme rettenetes elmeszüleményt, igyekszem pár szóba belepréselni, amit ez takar.

Először is vennünk kell rengeteg naivitást, majd ötvöznünk kell mindezt a kellő szakszerűtlenséggel, hogy aztán nyakon önthessük az egész matériát egy halom közösségi oldali bölcsességgel. Az eredmény magáért beszél: ha a kedves olvasónak eddig nem volt kedve az öngyilkossághoz, ezután garantáltan meg fog fordulni a fejében.

Nevetséges az, hogy a zöld elefánt semmit nem tanult ellenlábasától, hiszen annak sem lineáris, visszacsatolásra alapuló feladatrendszerét, sem pedig a háttér-motivációs működési elvet nem tette magáévá. Ennek híján nem beszélhetünk arról, hogy a zöld elefánt a kék bálna ellentétje lenne, mert ez egy különálló, önmagától is helytállni képes öngyilkos játék, ami az agysejtek szintjén szedi áldozatait.

Amennyiben úgy érzi, hogy önnek csak ez nyújthat segítséget, keresse inkább szakember segítségét, kérem.

Nagy Ágoston, III. Béla gimnázium