Valóra vált álom - Martina, az Anna-bál királynője szépségről, emberi értékről

– Hihetetlen, gyönyörű és meglepő volt az a pillanat! Egész életemben örökre emlékezetes marad! Sosem felejtem el, amikor kimondták a nevemet, és ott álltam a színpadon egy csodaszép bálon, lenyűgöző környezetben, szebbnél szebb lányok között – emlékezik a bálra Martina.

A 18 esztendős lányt párja, az alsóörsi Aporfi Marcell kísérte el a nagy eseményre, amelyre a balatonfüredi önkormányzat hívta meg, mint elsőbálozó helybeli lányt. Boldogan fogadta el a város meghívását, mert arra rajta kívül édesanyja és nagymamája is nagyon vágyott már Martina gyerekkora óta. Egy füredi lánynak legalább az életben egyszer ott van a helye a híres Anna-bálon! – gondolta mindig, és mondták neki a szülők is.

Izgalommal várta a nagy napot, kiválasztotta álmai ruháját, hozzá szép, természetes hatású, finom frizura és smink készült. Már az is nagyon jó érzést keltett benne, amikor a közönség szavazatai alapján beválasztották a legszebbek közé. Aztán, mint a filmkockák, peregtek az események az esten, és valójában arra emlékszem, ott ültem a királynői trónuson, kezemben a herendi, Viktória-mintás vázával, aranyalmával, melyeket örök emlékül őrzök.

– Utána hosszasan érkeztek a gratulációk személyesen és telefonon is, láttam, párom büszkén fogadta a hírt, újságírók kérdeztek mindenféléről, ilyet sem éltem át még sohasem, úgy éreztem, mintha mindez nem is velem történt volna meg, és egy film szereplője lennék – eleveníti fel élményeit Martina, aki Pápán a Református Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola 13. osztályát kezdi ősszel. Nyáron dolgozik, tihanyi cukrászdákban felszolgál. Angolul, franciául tanul, a német és az olasz nyelv pedig a tervei között szerepel. Nagynénje ugyanis Olaszországban él, ott varázsolta el a dallamos olasz nyelv, amit ő is szeretne egyszer beszélni. Martina Budapesten a Táncművészeti Főiskolára készül, és szívesen belekóstolna a modellkedésbe is, főként arcmodellként. Szabadidejét szívesen tölti családjával, barátaival, Péterrel és Dáviddal, a féltestvéreivel és kutyájával, a megmentett Szuzival. Lételeme a sport, ma sem telik el nap enélkül, korábban kézilabdázott, atletizált.

A szépséget fontosnak tartja, de ennél is nagyobb szerepe van a pozitív megjelenésnek. illetve kisugárzásnak. Nem szívesen tervez előre, azt mondja, az élet adta lehetőségekkel érdemes okosan élni, amihez nem árt, ha némi szerencse is társul. Elérhetetlen célokat, álmokat felesleges kergetni! Ő még nem tudja, mivel szeretne foglalkozni, milyen hivatást választ majd.

– Arra mindig törekszem, hogy én és a környezetem is boldog legyen. Keresse meg az életben az igazi, és nem felszínes értékeket. Két ember között a legrövidebb út mindig a mosoly. Bármit hozzon is az élet, én igyekszem úgy élni, hogy ez a mosoly mindig őszinte és szívből jövő legyen – avat be élet-filozófiájába Martina.

A TRADÍCIÓ MIATT IS VONZÓ A BÁL

– Melyik lány ne vágyakozna egy olyan bálba, ahol életében először viselhet báli ruhát, alkal- mi sminket és frizurát – mondja Martina. Mindemellett az Anna-bált csaknem kétszáz esztendeje rendezik meg, mindig patinás, elegáns helyszíneken, emlékezve a korabeli eseményekre, történelmi időkre. Életre szóló emlék, ha ott valakit királynőnek választanak, és kezébe veheti az aranyalmát, amiről majd egyszer unokáinak mesélhet.