Ítélkezés ostobasága

Néha olyan érzés ez, mintha ez lenne a vég az idő szempontjából, olykor meg pont olyan, mintha kaptam volna egy új esélyt szintén az idő miatt, no és a helyzet kapcsán. Jó ez vagy rossz? Szerettem valakit, akivel teljesen más volt a felfogásunk, értékrendünk. Naiv voltam, de tanultam belőle sokat. Szomorú vagy építő? Elváltam, azaz megtettem egy olyan lépést, amihez nagy bátorság kellett. Nehéz így, ugyanakkor fantasztikus is. Jó? Rossz? Nézőpont kérdése. Majdnem vállaltam egy mellékállást, amelyet az utolsó pillanatban mondtam vissza. Hatalmas szerencse, mert nem fért volna bele az időmbe, energiámba, pedig izgalmas lett volna. Viszont nem fizettek volna meg. Jó is, rossz is? Majdnem vettem egy kis lakást, de az utolsó előtti pillanatban találkoztam egy családdal, akikkel elbeszélgettem, és rájöttem, bolond leszek még egyszer hitelt felvenni. Pláne nem húsz kerek esztendőre, kevesebb időre meg egyelőre nem kaphatnék. Jó dolog ez, így nem adósodok el. Rossz, mert nincs lakásom – hitelre. De ez rossz?

A kisfiamnak találtam nyári ovikat. Nem tudta megszokni a kettő közül egyiket sem, mert új arcok vették körül. Kényszerhelyzet alakult ki. Így viszont megismertünk egy tündérkét, akit a továbbiakban is meg tudunk kérni, hogy alkalmanként játsszon Krisztiánnal, ha dolgoznom kell. Odavoltam valakiért születésemtől fogva, akiről kiderült, hogy nem számíthatok rá igazán. És? Lehet, hogy emiatt végre kibújok az ő bőréből, a bőre alól. És még jó pár dolog, amelyet anyagi kiszolgáltatottságom okán nem oszthatok meg a publikummal. Tegnap volt a fiam 4 éves. Ez egyértelműen jó! Hiszen csodás kis mütyürke.