Hagyományőrző íjászverseny

– Minden évben két alkalommal, ősszel és tavasszal rendezünk egy fordulót. A tavaszi megmérettetésen hét különböző egyesület párosa jelent meg, hogy bizonyítsa, hét órán keresztül fizikailag és mentálisan mennyire bírja ezt a fajta igénybevételt. A párosok folyamatosan lőnek, hét órán keresztül folyamatosan záporoznak a nyílvesszők a huszonegy méterre lévő céltárgyakra. Az elmúlt versenyek tapasztalata azt mutatja, hogy személyenként hét-nyolcszáz lövést küldenek az urak és hölgyek a táblára. Ehhez még hozzátartozik egy hat kilométer hosszú gyaloglás, ami a vesszők összeszedésével kapcsolatos. A mai napon a  Hagyományok Hegye Egyesület és a Delta Íjász Egyesület, valamint a Kassai Lovasíjász Egyesület pápai csapata képviseli városunkat, rajtunk kívül négy új jelentkezőnk van, ők Komáromból, Tatáról két csapat, valamint Várpalotáról érkeztek – fogalmazott Koloványi Attila, a vendéglátók képviselője, a verseny szervezője, aki azt is elárulta, hogy mint minden sportágban, itt is létezik holtpont. – Ez a személyek mentális felkészültségétől, fizikai állóképességétől függ. Éppen ezért terveztük úgy a versenyt, hogy ebben társak vegyenek részt. Két, egymásra figyelő társ munkája biztosítja a végpontszámokat. Így jobb eredményeket tudunk elérni, és nem utolsósorban a verseny össze is kovácsolja a kétfős csapatot.

A verseny szombat reggel kilenckor kezdődött, alig egy óra múlva már a harmincadik sorozaton is túl voltak az íjászok. A nap végére, délután négy órára pedig elképesztő eredmények születtek. Összesen 202 sorozat nyílvessző röppent a cél felé, a nyílvesszők száma 9898 darab volt. Ezek begyűjtése érdekében a hét csapat két-két tagja közel hatvan kilométert gyalogolt, ami már magában is elismerésre méltó teljesítmény. A jó hangulatú versenyt (számos humoros élcelődés tartotta a lelket a versenyzőkben) végül a Hagyományok Hegye Egyesület párosa, a Koloványi Attila-Mészáros Sándor kettős nyerte meg, 11 ponttal verve a második helyezett tatai Izsáki Sándort és Venter Istvánt. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a tatabányai Tonka Miklós és Balázs Dénes állhatott. A fáradt íjászok elégedetten nyugtázták a nap végén: „ez jó mulatság, férfimunka volt”.