Snájdig fiatalember

– Iszik egy kupicával? A birsből főztem – teszi hozzá noszogatva.

A szóban forgó fiatalember az új kertszomszéd, akinek Jóska bácsi még az ősszel kiadta a megüresedett parcellát az enyém mellett. Télen ritkán futunk össze az öreggel, én legfeljebb kivermelés ürügyén szaladok le néha. Ő meg, bár ott lakik, begubózik. Tévézik, internetezik, a fészbukon Bálint gazda tanácsait és a világ legszebb strandjairól készült panorámás képsorokat osztogatja meg. Aki nem reagál minderre, azt könyörtelenül kitörli az ismerősei közül. Még ha azok egykori katonatársak, honvédségi kollégák is.

Szóval, nem láttam még a friss bérlőt, de ha az öreg alezredes azt mondja, akkor úgy is van: nem lesz gond vele. Felesleges még csak attól is tartani, hogy felveri majd a gaz a földet.

– Ha mégis elhanyagolná, visszaveszem a kertet. Ezt megmondtam neki is, mint annak idején magának. Emlékszik? De felét már fel is ásta, szorgalmas, na. Mondom, snájdig egy fiatalember, tetszeni fog magának, majd meglátja. Úgy nyolcvan körüli.