Letűnt korok bútorai

Az ódivatúnak ható darabokat a modern lakásokból sem kell „azonnal” száműzni, a letűnt korok bútoraival különleges hangulat érhető el.

Régi – méltatlanul mellőzött – konyha- és ruhásszekrények, komódok, étkezőgarnitúrák s egyéb fabútorok a legtöbb családban fellelhetők, de ezeket általában használaton kívüli helyiségekben őrzik, sokan pedig helyszűke miatt kénytelenek is megválni a nagyszülőktől, szülőktől örökölt családi kincsektől. A régi fabútorok nagy műgonddal készültek, gondos ápolással több generációt is kiszolgálnak. Hogy mennyire tartós egy bútor, az nagymértékben függ attól, hogy milyen fából készült, s milyen felületkezelést kapott.

Sokan kedvelik a natúr hatású fabútorokat, de ezek könnyen szennyeződnek, sérülékenyek és használattól, igénybevételtől függően foltosodik a felületük, sőt, repedések is megjelenhetnek a fa-anyagon. A repedezettség jellemzően a nagy hőterhelésnek kitett daraboknál, például a kerti bútoroknál figyelhető meg. A repedéseket viasszal célszerű tömíteni. A natúr fabútorokhoz a legmegfelelőbbek a növényi olajokat, gyantát, viaszt tartalmazó felületkezelő termékek. A lakkozott fabútorok ugyan tartósak lehetnek, s a lakk a szennyeződésektől is védi a fát, de a sérülések jól látható nyomot hagynak. A lakkozott fabútorokat enyhén nedves, majd száraz ruhával célszerű áttörölni, végül bútorápolóval is érdemes kezelni a felületeket hetente egyszer.