Hosszú, mocskos nyár - lakásfelújítás (2.)

Röptében közlekedtünk, levegőt is csak ötpercenként kockáztattunk meg. Megérte! Gyönyörűek lettek a falak, az ajtók, minden. Kezdődhetett a csutakolás, takarítás, suvickolás - legalább víz érte kiszáradt, berepedezett, porszínű kezünket. Mint a tévés szellemirtók, mi is tisztítószerekkel felfegyverkezve szálltuk meg a ház helységeit és szabadítottuk meg azokat a betolakodóktól: szeméttől, festékfolttól, porcicáktól, kisebb-nagyobb szennyeződésektől. A hadiállapot pár napig tartott, mi nyertünk és zászlót bontottunk . Azaz pezsgőt. Ugyanis a munka dandárjában, annak is a kellős közepén ünnepeltük házasságunk 25. évfordulóját. Most, hogy már csillogott-villogott minden, kezdődhetett a visszarendező hadművelet : helyükre kerültek az ágyak, szekrények, karnisok, asztalok, székek, minden. Ez a minden is eltartott jó pár napig, teljes fertőtlenítéssel, tisztítással, de ismételten csak mi találtattunk győztesnek.

Közben, mondják, voltak esős napok, meghaltak és születtek, jöttek-mentek, nyaraltak, rendezvényeztek, buliztak - ezekről mit sem tudtunk. Akkor, emlékszem, a porszagú, fojtó éjszakákon, néha megkönnyeztem, ami kimaradt a nyáron. De amikor már láttam az alagút végét, nem bánom az elszalasztottakat.

Tiszták, szépek lettünk, jó végignézni a művön . A napok telnek, ugye, mondhatnánk úgy is: a gép forog... igen, a ház pihen. És mi is...