2014.09.15. 15:32
A szomszéd kertje
Fordulópont az idei esztendő. Harmadik éve bérlem a kertet a nyugdíjas alezredes Józsi bácsitól, aki hajdanán végigmért és kijelentette: ” De aztán ha gazos lesz, visszaveszem ám! Rebarbarát nem ültethet, csicsókát se! Mert ha megunja, áshatom ki én.”
Világos. A sóska és a fűszernövények jelentik az évelő-határt, a kert így is felülmúlta minden reményemet. Borsótól a hagymákon át a paradicsomerdőig, káposzta félékig minden megterem. Az elején tudtam, hogy éves szinten csak petrezselyemzöldre a bérlet többszörösét fizettem eddig. Nem beszélve a stresszt levezető kapálásról, krumplibogár szedésről.
A közeli patak vizet ad, a szomszéd elhagyott kertje csalánt a tetvek elleni küzdelemhez. Jóska bácsi egy öreg fémhordót áttelepített hozzám, érik a komposzt. Szemmel és szóval tart, átad egy kötényre való almát, szilvát. Tavasszal azonban kezében három kóró félével támaszkodott a közös kerítésre. „Szeder. Ültesse el, ez a bizalom jele. Emlékszik?”