Olvasó

2015.04.19. 09:27

Olaszfalu gyászol és emlékezik

Március van. A tél nyomai lassan eltűnnek. A természet újraéled, kizöldell a fű, egészséges dolgos zsibongás mindenütt. Az emberek bizakodóan várják a tavaszt, szorgalmasan, lelkesen teszik mindennapi dolgukat.

Így lehetett ez 1945. márciusában is. Ám hetven éve olyan szörnyű tragédiát élt meg a falu, amely a mai napig is kitörölhetetlenül él az itt élők emlékezetében. Olaszfalu 1945. március 23-a lidicei mértékű megtorlás, az otthonokba beköltözött a félelem. Az újjászülető természet egy időre fénytelen szürke lett, az életteli dolgos készülődést a gyász, a némaság, a tehetetlenség szürke homálya fonta át. A tragédia bekövetkezett, szinte megdermedt a lélek, a falut a halál szele járta át. Ártatlanul kioltott életek, hozzátartozók jajkiáltása, leventekorú fiatalok halálhörgése jelezte az iszonyú vérfürdőt. A falut megszálló orosz katonaság 32 ártatlan embert küldött a halálba. A kivégzettek között nagy számban voltak fiatalok. Tizenévesek, huszonévesek, tele erővel, tettvággyal életük legszebb időszakában.

Szörnyű tragédia ez, mely kitörölhetetlen nyomokat hagy mindazon családokban, akiket érintett az embertelen leszámolás. Maga a falu két korosztályt veszített el, amely pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Hiszen az elveszett életet sohasem lehet pótolni, kárpótolni. Az érintett családoknak e szörnyű, embertelen cselekedet, olyan borzalmas csapás az életükben, amelyet kitörölni még a múló idő sem képes.

Vajon a megtorlást végrehajtók tudták-e, érezték-e, hogy milyen nagyot vétkeztek az emberi alaptörvények ellen ezekben a tragikus órákban?! Könyörtelenek voltak ők, egy hatalom kiszolgálói, akikből a háború minden emberi érzést kiölt. Megmagyarázhatatlan és döbbenetes, hogy negyvenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy méltóképpen megemlékezhessen a falu ártatlanul kivégzett fiairól. Mekkora belső emberi erő kellett az érintett családoknak, mekkora kitartás, micsoda fegyelmezettség, amikor csak befelé fordulva lehetett gyászolni, szomorúan és némán.

Rájuk emlékezve, fájó szívvel minden év márciusában leróhatjuk tiszteletünket a fiatal áldozatok emlékműve előtt a templomkertben. Ez idő tájt a harangok is csak őértük, az ő emlékükre szólnak. Temetőnkben nyugszanak egymás mellett. A fagyos márciusi szélben a síri csend némasága vigyázza meg nem valósulható álmaikat!

Máhl Ferenc

Olaszfalu

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!