Kevesebb nóta csendül fel, mint régen

Aki már ballagott, most elméláz, aki pedig nem részesült ebben az élményben, némi kárpótlást érez. Valami azonban mégsem stimmel ezen a szép diákünnepélyen. A ballagó osztályok ugyanis nem énekelnek. A búcsúzási dalokat gép szolgáltatja. Hát már itt is? Az iskolában sem énekelnek, hanem énekeltetnek? De szabad-e ezen megrökönyödnünk? Több intézményben még ismerik és fújják is a Ballag már a vén diák meg a Gaudeamus igitur kezdetű dalokat, és bizonyára másutt is próbálkoznak, de ha nem megy, nem erőltetik. Annak semmi értelme, hogy fals hangok rontsák a fennkölt hangulatot, mint a labdarúgó-mérkőzéseink színvonalát előrevetítő Himnusz-éneklések. Mindenki tudja, hogy a szívből fakadó érzés azért nem ölt dalformát, mert hiányzik az előiskolája. A tanulási idő 12 éve alatt fiataljainknak alig van énekórájuk. Szabadidős program gyanánt rengeteg a kínálat, de ezek közül kevés hív énekkari, pláne kötetlen formában történő dalolásra. A kevés ének szakos vagy műkedvelő tanárnak köszönhető némi foglalkozás. Több helyen az egyházi énekek megtanítására is ők vállalkoznak. És ha már kikerül az ifjú az úgynevezett nagybetűs életbe? Sok ünnepi rendezvény szervezője eleve lemond a kezdő és befejező műsorszám közös énekeltetéséről. Ennek talán nem a kényelem, hanem inkább a kudarcok az okozói. A gépről sugárzott nemzeti imák pedig néha olyan magas fekvésűek és színvonalúak, hogy az egyszerű polgár képtelen bekapcsolódni az éneklésükbe. Szerencsére elég sok dalkörünk van, amelyek nemcsak őrzik és ápolják a népi hagyományokat, hanem nemes szórakozási alkalmakat is biztosítanak. 

Tapasztalataink szerint azonban sajnos a dalárdákban kevés a fiatal. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy az idősebb korosztállyal együtt a dalkultúra is hanyatlásnak indul. A családi, baráti, munkatársi ünnepségeken kevesebb nóta csendül fel, mint régen. Némelyek tévesen ezt az életszínvonallal hozzák összefüggésbe. A társas együttlétek sokszínűségének lehetősége, valamint a kényelemszeretet pontosabb diagnózis. A saját problémák, az ország és a világ gondjai-bajai elég sok meghányni-vetni valót terítenek az étel- és italfinomságok mellé. Az eke szarvát fogó parasztember dalra fakadásának képe a múltban is illuzórikus volt, ma pedig már több okból is történelmietlen. Méltányolni kell viszont minden spontán éneklést, amikor erre lehetőség nyílik, és nem zavar, hanem talán másokat is földerít. Itallal vagy ital nélkül. 

Márkus Zoltán
Csajág